Amikor évekkel ezelőtt elkezdtem ezt a blogot, akkor nem is reméltem, hogy egy ilyen értékes és ennyire aktív közösség alakulhat ki majd körülötte. A rendszeres hozzászólók nem csak új ismeretekkel ajándékoznak meg újra és újra, nem csak elgondolkodtatnak – ennyi idő után nyugodtan mondhatom, hogy ez a társaság nem elhanyagolható mértékben hatott a gondolkodásmódomra is –, de a blog Facebook oldalán tovább osztott linkjeik, könyv- és cikkajánlók, valamint az egyre szebb számú vendégposzt révén közvetlenül is hozzájárulnak az oldal működéséhez. Már egy ideje töprengek rajta, hogy miként lehetne ezt az „együttműködést” még magasabb szintre emelni oly módon, hogy az senkitől ne követeljen meg néhány percnél több extra ...

„Egy tisztás az erdőben akkor is ott van, ha éppen sötétség van. A tisztás a megvilágítás lehetőségének előfeltétele. Csak ott lehet világosság, ahol valamit megtisztítottunk, ahol valami egyáltalán elérhető a fény számára.”
- Heidegger (Zollikon p. 12) -

Nehéz fogást találni a kezünk közül szinte észrevétlenül kislisszanó esztendőkön... Már majdnem egy évtized telt el azóta, hogy egy kedves professzorom megosztotta velem pár gondolatát az idő múlásáról. Ahogy ő mondta: „az ember logaritmikusan érzékeli az időt” , azaz minél idősebbek vagyunk, annál fürgébben illannak el a napok. Ha megkérdezünk egy 75 év körüli embert – mondta ő –, hogy hogy érzi, visszatekintve az élményekre nagyjából mikor telt el ...

Szinte pontosan egy esztendeje írt Foied vinom pipafo cra carefo két összetartozó kortárs magyar regényről az „A szülőföld szeretetet és a kivándorlás” című bejegyzésben. Ahogy a nagyon is aktuális kérdéseket boncolgató „A rög gyermekei” regényfolyam, úgy az általa ihletett gondolatok is folytatódnak a blog immár rendszeres vendégszerzőjének tolmácsolásában! Az írás a témáján túl azért is időszerű, mert a regényeket jegyző Oravecz Imre vasárnap déltől dedikál a csütörtökön kezdődő 89. Ünnepi Könyvhét rendezvényen.  

   --------------------------------------------

Aki elolvasta Oravecz Imre Ondrok gödre és Kaliforniai fürj című regényét, mely egy szajlai család dualizmus kori életéről, majd Amerikába ...

Az idő hihetetlen gyorsan múlik, így már majdnem 4 hónap eltelt az Agyféltekék sorozat első darabja óta (hogy miről is szól ez a sorozat, mi a koncepció, mi volt a létrejötte mögötti motiváció, arról érdemes elolvasni az első bejegyzést , ami a visszajelzések alapján témájánál fogva is sikert aratott). Most elérkezett a pillanat, hogy folytassuk ezt a kezdeményezést: talán keresve se lehetne jobb alkalmat találni erre. A választások kampányostul és utózöngéstül mostanra minden bizonnyal a legtöbbünket teljesen lefárasztottak. Itt az ideje egy kicsit felfrissülni, egy pár perc erejéig elfelejteni a politikai csatározásokat, és a gondolatainkat a lehető legtávolabbi horizontok irányába terelni. Mai témánk a földönkívüli élet ...

Holnap eljön hát a várva várt nap... Valljuk be őszintén: elfáradtunk, megcsömörlöttünk, és valójában ideológiától, motivációtól és pártállástól függetlenül csak túl akarunk lenni az egészen. Csüggedten, keserűséggel vegyes tépelődéssel a szívemben indulok úgy 20 óra múlva a vasútállomás felé. Munkám miatt rossz irányba és rossz határt léptem át, így a voksolás számomra egy 6-8 órás program lesz. Kényelmetlen, de mégis azt kívánom, bárcsak néhány verőfényes vasárnapi perc vagy óra lenne a legtöbb, amit elveszítünk... Valójában sokkal többet vesztettünk egyénenként és társadal omként egyaránt.

MTI fotó: Mohai Balázs - nograd24.hu

Elveszítettük az egymással való beszélgetés és különösképpen az ...

Majdnem 20 évvel ezelőtt az újdonsült gimnáziumi osztályfőnökünknek az a remek ötlete támadt, hogy a közösség erősítése céljából az osztály diákmunkaként vállalja az Aranyoldalak körzetben való kihordását. Mindezt a tél közepén, amely egyrészt kellemetlen volt, másrészt könnyebbség is, mert tudtuk szánkón húzni – igen, akkor még heteken át volt összefüggő hótakaró – a nem kevés csomagot. Én pár osztálytársammal egyetemben egy a lakóhelyünket jelentő külvárosi részért voltam felelős, amely meglehetősen heterogén szerkezetű mind a mai napig. Pár kilométeren belül van lepusztult parányi falu, nagyobb falu kellemes és elhanyagolt utcákkal egyaránt, fogyatékkal élő időseknek fenntartott szociális otthon (ez már ...

Két hónappal ezelőtt nagy felbolydulást váltott ki egy Thomas Piketty blogján megjelent bejegyzés , amelyben a média által nagy sikerű könyve óta igen felkapott közgazdász azt állította – az Index megfogalmazását használva -, hogy „nem is igazán éri meg Magyarországnak és a többi kelet-közép-európai országnak az európai uniós tagság, mert ezzel csak külföldi cégek bérmunkás kifizetőhelyévé váltunk, amelyek zsákszámra lapátolják ki tőlünk a pénzt” . Ezt a már első olvasatra is komplexnek tűnő – és politikai tőke kovácsolására kitűnően alkalmas - kijelentést lényegében egyetlen grafikonba sűrítette a szerző, amely nyilvánvalóan nem elegendő a háttérben húzódó bonyolult összefüggések kifejtésére.

...

A héten előkerült egy téma, amelynek kapcsán végül írtam egy olyan hozzászólást, amit érdemes kicsit tovább gyúrni, és önálló poszttá alakítani. Ehhez akartam írni egy „bevezetőt”, amely ad némi hátteret arról, hogy miként, milyen társadalmi folyamatok következményeként jutott el a politika a jelenlegi állapotába, ezzel megindokolva az poszt aktualitását adó kérdésfeltevés jogosságát. Innen indulva szerettem volna tovább fűzni a gondolatot az említett komment mentén. Nem csak a magyarországi közállapotokra kell gondolni persze – noha a mindössze 4 hét múlva esedékes választások adják a bejegyzés aktualitását -, hanem úgy általában az egész nyugati világra. Ehhez újra elolvastam a Donald Trump győzelme alkalmából ...

A „Választási kibeszélő” sorozat második darabjának témája a választási rendszer megreformálása. Ez a kérdés két szempontból is különlegesnek mondható: egyrészt ellenzéki és civil oldalon szinte teljes a látszólagos (?) egyetértés minden főbb pontot illetően; másrészt a legtöbb politikai témától eltérően az egyes javaslatok ideológiáktól majdhogynem teljesen függetlenül, tisztán matematikai alapon is értékelhetőek. (Ez persze egy kis sarkítás, hiszen bizonyára meg lehet kérdőjelezni azt is, hogy egy demokratikus választás esetében mit jelent az „arányosság” fogalma, de ezeken a hasábokon most megmaradunk a fogalom matematikai értelmezésénél...)

...

Egy országgyűlési választás kampányidőszaka elvileg jó alkalom lehetne arra, hogy egy kicsit elgondolkodjunk azon, hogy mik az országban a kezelésre szoruló problémák, milyen megoldási lehetőségek közül választhatunk, és úgy egyáltalán: milyen jövőt képzelünk el . Milyen országban szeretnénk élni, és milyen országot szeretnénk a gyermekeinkre hagyni? Elvileg ezen szempontok alapján kellene behúznunk az x-et... Az alkalom ugyan adott, de sajnálatos módon a híradások, cikkek, nyilatkozatok elsöprő többségéből kirajzolódó „diskurzust” - a visszafogottság jegyében maradjunk az idézőjeles szóhasználatnál – és az egymással versenyző víziókat éppen 3 szóban lehet összefoglalni: „Soros György! vs. Lopnak!” .

...