A „Választási kibeszélő” sorozat második darabjának témája a választási rendszer megreformálása. Ez a kérdés két szempontból is különlegesnek mondható: egyrészt ellenzéki és civil oldalon szinte teljes a látszólagos (?) egyetértés minden főbb pontot illetően; másrészt a legtöbb politikai témától eltérően az egyes javaslatok ideológiáktól majdhogynem teljesen függetlenül, tisztán matematikai alapon is értékelhetőek. (Ez persze egy kis sarkítás, hiszen bizonyára meg lehet kérdőjelezni azt is, hogy egy demokratikus választás esetében mit jelent az „arányosság” fogalma, de ezeken a hasábokon most megmaradunk a fogalom matematikai értelmezésénél...)

 Magyarul Balóval: Vita a válaztási rendszerről

A Közös Ország Mozgalom által kezdeményezett majd 8 párt képviselői által kidolgozott törvényjavaslatba foglalt rendszer alábbi 4 fő pontja hivatott biztosítani a választások arányosságát (az Index nyomán):

• megtartaná az egyéni körzeteket és a pártlistát is, de egy párt legfeljebb olyan arányban lehetne jelen a parlamentben, amilyen arányban országosan a szavazatokat kaptak
• 110-110 mandátumot osztana ki az egyéni választókerületi jelöltek és listák alapján, a határon túli magyarok két mandátum sorsáról dönthetnek (ez utóbbi egyébként most sincs nagyon másként)
• 5-ről 4 százalékosra csökkentené a bejutási küszöböt
• felállítana egy kormánytól független bizottságot, ami kizárólag demográfiai adatok alapján rajzolná újra a körzeteket

Célravezető lenne, ha minimum a Közös Ország Mozgalom honlapján elérhető lenne egy infógrafika, amely világosan és tömören összefoglalja a javaslat lényegét. Ilyen ábrát azonban 20 perc keresés után sem sikerült találnom, ami nem túl szerencsés – még ha fenn is tartom a lehetőségét, hogy én voltam ügyetlen, akkor is jogosnak érzem a kritikát: egy mozgalom fő céljának érthető magyarázata ki kéne bökje minden érdeklődő szemét. Gulyás Gergely egy Youtube videóban elmagyarázza a reform mögötti motivációt, illetve a javaslat lényegét (ez utóbbi rész úgy 11:00 környékén kezdődik), de emellett szükség lenne egy sokkal tömörebb és érthetőbb, a kormánnyal semennyire sem foglalkozó, a javaslat objektív érdemeire fókuszáló prezentációra is.

A javaslat lényege a következő: a 110 egyéni mandátum kiosztása után a maradék 110 listás helyet úgy osztanák el, hogy a képviselők pártok szerinti végső megoszlása a pártra országosan leadott szavazatok arányát tükrözze. Nézzünk egy egyszerű, de a számokat illetően extrém példát! Tegyük fel, hogy mindösszesen két párt versenyez egymással: A és B. B 30 egyéni körzetet nyer, A pedig 80-at. Viszont B a listás szavazatok 60%-át kapja. Ez akkor jelenik meg arányosan az országgyűlés összetételében, ha B párt összesen 220*0.6=132 képviselőt delegálhat, míg A 88-at. Mivel B-nek az egyéni körzetekből eleve van 30 képviselője, A-nak pedig 80, így a listás helyekből az új rendszerben B 102-t, A pedig 8-at kapna, így kialakítva a 132-88-as végeredményt miközben minden egyéni képviselő is megtarthatja a körzetben szerzett mandátumát. (Gulyás videója ezen kicsit átsiklik, de a német rendszerhez hasonlóan egy ilyen rendszerben a képviselők száma extrém helyzetekben fölfelé változhat, hogy az arányokat biztosítani lehessen.)

A vázolt rendszer arányossága nehezen kérdőjelezhető meg (de ha valaki mégis lát kivetni valót benne, akkor a hozzászólások közt ne habozzon megosztani meglátásait!). A demokratikus intézményrendszert és a politikai kultúra egy szegmensét is megreformálni szándékozó, széleskörű támogatást élvező javaslatból azonban hiányzik két fontos dolog, ezekről lesz szó a továbbiakban.

Pártfegyelem

A magyar politikai életben teljesen elfogadott és bevett gyakorlat a pártfegyelem foganatosítása. Mindez még csak nem is hallgatólagosan történik – a szavazási jegyzőkönyvek a napnál világosabbak –, hanem egészen nyíltan: amikor néha egy politikus a párt által kijelölttel ellentétesen szavaz, akkor a párt általában pénzbüntetésben részesíti a „renitens” tagot, aki esetleg nem átallotta elítélt cselekedetével a saját körzete érdekeit képviselni az országos párt akaratával szemben... Egy korábbi bejegyzésben (Demokrácia és Pártfegyelem) egy fiktív példán keresztül részletesen bemutatásra került, hogy milyen torzulásokat okozhat ez a gyakorlat, és miért tekinthető ez a szokás antidemokratikusnak.

A bejegyzés alatt a kétségkívül nem reprezentatív olvasói szavazatok alapján 75% tekinti a pártfegyelem gyakorlatát összeegyeztethetetlennek a demokrácia intézményével, és 90% elfogadhatónak tartaná, ha az általa támogatott párt képviselői szabadon, saját körzetüket reprezentálva voksolhatnának.

A pártfegyelem kikényszerítésének persze millió hallgatólagos, színfalak mögötti módja lehet, ezen bevett szokás eliminálása irányába csak szimbolikus lépések tehetőek. De ha már az országgyűlési választások és ezen keresztül a magyar demokrácia megreformálásáról beszélünk, akkor legalább azokat a bizonyos szimbolikus lépéseket meg kellene tenni:

• A választási reformot támogató pártok nyilvános közleményben határolódjanak el a pártfegyelem gyakorlatától, és szabályzataikból töröljenek minden a képviselőik szabad véleményformálását és voksolását érintő büntetést és retorziót!
• Amennyiben a jogi keretek adottak ehhez, az ilyen jellegű büntetések szabályzatba foglalását tegyék törvényileg is tiltottá!

Megkerülhető lenne így is a dolog? Természetesen... de nulladik lépésként legalább tegyünk úgy, mintha... 

Független képviselők 

A nyáron volt szerencsém egy hetet Skóciában tölteni. A kirándulások közepette úgy 10 órát autóztunk, a bérelt járműben pedig jobbára rádiót hallgattunk. Az külön bejegyzést érne, hogy a BBC számtalan csatornája és a sugárzott, sokszor kifejezetten regionális dolgokkal foglalkozó műsorok színvonala milyen új tartalommal tölti meg a közmédia és a köztájékoztatás fogalmait, hogyan járulhat hozzá a közbeszéd és tulajdonképpen az egész demokrácia minőségének emeléséhez. Most azonban csak egyetlen akkor hallott adást emelnék ki, amelyben azzal foglalkoztak, hogy az utóbbi időben miként vált egyre gyakoribbá, valóságos mozgalommá, hogy a kisebb településeken a vidéktől minden szempontból – fizikai és elvi síkon is - távoli pártok reprezentánsai helyett független képviselőkkel töltik fel az önkormányzatokat, akik nem csak kötődnek az adott környékhez, de értik is annak problémáit, és képesek helyi válaszokat adni a kérdésekre.

Egy kisváros önkormányzata és egy választási körzet persze más skála, de ha megnézzük a magyarországi körzetek térképét, az egyes régiók közti különbségeket, akkor teljesen jogos feltenni a kérdést: miért nincs több független képviselő? 

Egy egyéni mandátumot szerző országgyűlési képviselő elsődleges feladata definíció szerint a saját körzete lakóinak képviselete. A neve mellé biggyesztett pártlogó ebben a tevékenységben – nem kis részben az előző fejezetben tárgyalt pártfegyelem gyakorlata miatt – korlátozza. Minden párt egy-egy véleménycsomagot reprezentál az országot érintő kardinális kérdések kapcsán. Egy a párt soraiba beálló képviselő – és maga a választópolgár - nem nagyon szemezgethet kérdésenként a véleményekből, ugyanis azok csak csomagban érhetőek el. Szándékosan nem egy gazdasági, államszervezési példát választva: ha valakinek szilárd véleménye van az azonos neműek házasságával kapcsolatban, akkor bármi is legyen az, az elérhető csomagok fényében már nem lehet szabad véleménye mondjuk a droglegalizáció kérdésében. Bizonyos vélemények csatoltan jelennek meg a politikai piacon.

Nem nehéz belátni, hogy egy 4-6 pártból álló kínálat már akkor sem tud minden elképzelhető kombinációt lefedni a lehetséges álláspontok palettáján, ha az egyszerűség kedvéért feltételezzük, hogy csak 3 darab kiemelt fontosságú, megosztó kérdés foglalkoztatja az országot, melyekre mind lehet A vagy B választ adni. A lehetséges véleménykombinációk száma 2*2*2=8, de csak 6 párt van... 

A valóságban persze ennél számtalanszor több fontos kérdés van, amelyek közül ténylegesen nem mindegyik független egymástól, hiszen a háttérben meghúzódó elvek és ideológiák behatárolják még egy nagyon szabadon gondolkodó egyén nézeteinek mozgásterét is. Ezzel együtt nagy biztonsággal kijelenthetjük, hogy könnyen előfordulhat, hogy egy a saját térségét jól ismerő, az iránt elkötelezett, azért tenni akaró potenciális jelölt nem talál magának a szűkös kínálatból egy az ő nézeteivel összeegyeztethető pártot, amelynek logóját jó szívvel és tiszta lelkiismerettel a neve mellé nyomtathatná. Ekkor ha nem akarja feladni az elveit, akkor az egyetlen út a független jelöltként való indulás...

A választópolgár azonban ellenérdekelt abban, hogy egy független jelöltre szavazzon, hiszen ezzel részben lemond annak lehetőségéről, hogy beleszóljon a kormányalakításba. A végső győztes szempontjából az egyéni jelöltre leadott szavazata kvázi „elveszik”. Ez az ára annak, hogy esetleg a helyi érdekeket legjobban szolgáló jelöltre szavazott az adott körzetben.

Egy új választási rendszernek bátorítania kellene – de minimum nem aktívan akadályoznia – a független jelöltek indulását! Ez a pártfegyelem lassú lebontásával együtt egy újabb apró lépés lenne abba az irányba, hogy az Országgyűlésben ténylegesen 199 képviselő üljön, ne pedig 4-6, egyenként különböző súlyú szavazattal rendelkező entitás. 

Egy lehetséges első lépés ebben az irányba az lehetne, ha minden képviselő szerepet kaphatna a kormányfő megválasztásában, illetve adott lenne a lehetőség arra is, hogy egy független jelölt kormányfő lehessen egy a jelenlegi viszonyok között teljesen elképzelhetetlen konszenzus vagy patthelyzet eredményeként. Egy 2002-es írás alapján a jelenlegi jól ismert gyakorlat a következő: 

Az elvi lehetőség tehát tulajdonképpen most is adott, de a gyakorlatban ez még csak szimbolikusnak sem nevezhető. Elképzelhető lenne egy olyan rendszer amelyben a kormányfőt maga az országgyűlés jelöli, és választja meg hasonlóan ahhoz, ahogy az amerikai előválasztásokat lezáró pártkongresszusok döntenek az elnökjelölt személyéről. Mindenki miniszterelnök-jelölt lehetne, akinek jelölését az újonnan megválasztott országgyűlés egy adott számú tagja (10, 20, 30, ez részletkérdés) támogat a jelöltségben. Miután lezajlik a jelöltállítás, megkezdődne a szavazás. A szavazás addig zajlana újabb és újabb körökben, amíg az erőviszonyok átrendeződése és az esélytelenek visszalépése eredményeként valaki egy körben meg nem szerezné a többséget.

Vegyük észre, hogy ez a gyakorlat szigorú pártfegyelem és elhanyagolható számú független képviselő esetében pontosan ugyanazt az eredményt hozná, amelyet a mostani rendszer: minden párt jelölné saját vezetőjét kormányfőnek, majd a többséget szerzett – vagy a koalíciós partnerekkel többségbe kerülő – párt megszavazza a saját jelöltjét. Van azonban egy nagyon fontos különbség: az egyéni mandátumot szerző jelöltek és a független jelöltek is közvetlen részesei a folyamatnak. Ez lehetőséget teremt több a demokrácia szempontjából üdvözlendő dologra:

• Egy független jelölt a kampány során ígéretet tehet arra, hogy egy adott párt kormányfőjelöltje mellett fog szavazni, ezáltal a választópolgár nem érezné országos szempontból elveszettnek a szavazatát, jobban összeegyeztethető lenne számára az országos és a helyi érdek.
• Elvi lehetőség nyílna arra, hogy egy kivételesen alkalmas, országos ismertségű, mindenki által elfogadható jelölt a pártok belső harcait és hierarchia-rendszereit valamint a logók mágikus korlátozó béklyóit megkerülve kormányt alakíthasson.
• Egy klasszikus értelemben vett patthelyzetet eredményező választás után egy plusz lehetőség nyílna a konszenzusra és a kormányalakításra.

A jelenlegi körülmények és politikai csatározások között a leírtak mind idealisztikusnak és lényegtelennek tűnhetnek... A politika azonban éppen az ideákról, az ötletekről, gondolatokról kellene, hogy szóljon, a minél szabadabb vélemények ütközéséről, az ezek fényében kialakított konszenzusról. Amennyiben a választási rendszer reformjáról beszélünk, akkor igenis időszerű annak megvitatása, hogy miként lehet közelebb kerülni az alapelvekhez, jobban megragadni a képviselet lényegét; időszerű felidézni azt, hogy a demokráciában a pártok csak eszközök, de nem célok!

 --------------------------------------------
New Deal Blog a Facebookon

(Ha a kedves olvasó semmiképpen nem szeretne lemaradni a Facebook oldal frissítéseiről sem, akkor látogasson el az oldalra, ahol a fejlécben található „Követem” ikon segítségével kaphat értesítéseket az új bejegyzésekről.)

--------------------------------------------

Ne feledd, rajtad, a Te megosztásaidon, a Te elbeszéléseiden, a Te kommentjeiden is múlik, hogy mit tart fontosnak a társadalom, hogy miről beszélnek az emberek! Tegyél érte, hogy a „csendes többség” a „többséghez” méltó módon határozza meg a közbeszédet, és hogy ne essen a hangos kisebbség túszául! Terjeszd, amit fontosnak tartasz!