2018. ápr 04.

Vendégposzt - Hogyan lettem mosóporügynök, avagy két hét a választók között

írta: _Maverick
Vendégposzt - Hogyan lettem mosóporügynök, avagy két hét a választók között

valasztas.jpegMajdnem 20 évvel ezelőtt az újdonsült gimnáziumi osztályfőnökünknek az a remek ötlete támadt, hogy a közösség erősítése céljából az osztály diákmunkaként vállalja az Aranyoldalak körzetben való kihordását. Mindezt a tél közepén, amely egyrészt kellemetlen volt, másrészt könnyebbség is, mert tudtuk szánkón húzni – igen, akkor még heteken át volt összefüggő hótakaró – a nem kevés csomagot. Én pár osztálytársammal egyetemben egy a lakóhelyünket jelentő külvárosi részért voltam felelős, amely meglehetősen heterogén szerkezetű mind a mai napig. Pár kilométeren belül van lepusztult parányi falu, nagyobb falu kellemes és elhanyagolt utcákkal egyaránt, fogyatékkal élő időseknek fenntartott szociális otthon (ez már bezárt), és akkor még halandók (pl.: tanárok) számára is megfizethető, amerikai típusú kertváros, amelyben ma már csak jobbára a társadalom felső tizedeibe tartozók tudnak építkezni. 14 éves lehettem körülbelül akkoriban, de nem emlékszem a pontos évre. A napokon át tartó tevékenység akkori ésszel leginkább teher volt – csöngetni kellett mindenhova, és alá kellett íratni az átvételi íveket, a lefagyott lépcsőkön több ízben majdnem összetörtem magam –, de utólag visszatekintve elég megdöbbentő élmény is: rá kellett jönnöm, hogy még a lakhelyem 2 kilométeres körzetéről sem tudok kvázi semmit, és már a pre-internet időkben is egy a helyi focipálya (a Hegyi Iván-féle grund) körül kialakuló „buborékban” léteztem az említett kertváros egy családi házában. Máig kitörölhetetlen emlék az a pár traumatikus perc, amit a megdöbbentő állapotú szociális otthonban töltöttünk (gyerekként fel kellett mennünk a második emeleti irodába), de rácsodálkoztam néhány általam addig nem ismert, harmadik világot idéző utcarészre is a faluban, és összeszorult a szívem, amikor az egyik viskóból – még ez a szó is eufémizmus ebben a kontextusban - egy láthatólag jólelkű idős néni totyogott ki.

Mindezt a felvezetőt csak azért írtam, mert bár akkor még nem gondoltam bele, ez azon kevés időszakok egyike volt az életemben, amikor ténylegesen rákényszerültem arra, hogy szembenézzek a társadalom lokális szinten is megjelenő sokszínűségével, és ha kicsit érettebb lettem volna, akkor tudatosult volna bennem a vonatkozó saját ismereteim korlátozott mivolta is. Mindig igyekszem felidézni ezt az emléket akkor, amikor esetleg késztetést érzek rá, hogy túlzott magabiztossággal fogalmazzak meg általános kijelentéseket a társadalomról, és az „átlagos választópolgárról”. Ez a személyes élményem állhat a legközelebb ahhoz, amit @penito törzskommentelőnk egy az én gyermekkori éneménél sokkal érettebb gondolkodásmód birtokában az elmúlt időszakban átélhetett a választási ajánlásgyűjtésben való részvétele során. Pár nappal az országgyűlési választások előtt – mivel ezekben a késői órákban úgysem lesz kapacitásunk másról beszélni – így felkértem egy vendégposzt megírására, hogy ne csak a hozzászólások közt legyen nyoma ennek az időszaknak. Ezzel át is adnám neki a szót, és minden bizonnyal szívesen válaszol majd további konkrét kérdésekre is a poszt alatt, ahogy tette azt korábban is!

--------------------------------

Mint ahogyan már a korábbi posztok alatt beszámoltam róla, a választás ajánlásgyűjtés két hetét testközelből, a terepen csináltam végig. Politika, közélet iránt elevenen érdeklődő emberként érdekes tapasztalatokkal szolgált ez az időszak amellett, hogy alapvetően közösségi élményként fogtam fel a gyűjtést. Maverick szerkesztő kolléga unszolására az kommentmezőben részleteiben már elmesélt tapasztalatokat szedtem össze, és gyúrtam egy összefüggő posztba.

petition-drive.jpg

Bár alapvetően pártpolitikamentes posztot ígértem, mégis úgy tartom korrektnek, ha azzal indítom, hogy a Momentum Mozgalom számára talpaltam végig az országot Újlipótvárostól Mezőkövesdig. Összesen egyébként négy választási körzetben jártam (Budapest XII. kerületében, Pesterzsébeten, Vecsés környékén, valamint Mezőkövesden), így az ország különböző szegleteiből sikerült kézzelfogható tapasztalatokat gyűjtenem. A tisztánlátáson kívül azért is fontos megemlítenem a Momentum nevét, mert sok részlet, körülmény csak ebben a kontextusban érthető meg igazán. Először is, újonnan alakult pártként még nem voltak bejáratott praktikáink, útvonalaink, és amint a tömegesen megjelenő kamupártok esetei fényesen bizonyítják, máshol előszeretettel használt belső adatbázisok és lefénymásolt íveink sem álltak rendelkezésünkre. Ami viszont kis mértékben segített, az a télen megindított akció civil társadalom megvédéséért (https://momentum.hu/elkezdtuk-alairasgyujtest/), ahol elég sok időt töltöttünk a választók között, ami segítette a bennünk lévő gátak feloldását, és megtanított az emberek pár mondattal való meggyőzésére is.

Maga az ajánlásgyűjtés egy újonnan alakult, csak félig bejáratott szervezettel működő pártnak egyszerre komoly kihívás és óriási lehetőség. Óriási kihívás, mert két hét alatt az ország 106 különböző választókörzetében kellett 500-500 érvényes, a hibaarányok ismeretében inkább 600 (összesen tehát országosan 64000) aláírást összeszedni. Ez óriási szervezést, erőforrást igénylő feladat, ugyanakkor lehetőség is, mert fiatal párt lévén, az emberek jelentős része még nem is hallott rólunk, így tökéletes alkalom nyílt a párt programjának, céljainak bemutatására, megismertetésére néhány jól megfogalmazott tőmondatban. Az országosan összesen összeszedett 62000 aláírás mellett így talán még fontosabb, hogy legalább háromszor annyi háztartásban jutott el a mozgalom üzenete, ami később remélhetőleg még sok-sok szavazatnak ágyaz meg. Csak hogy szemléltessem a gyűjtés nehézségeit, a hazai pályának számító Újlipótvárosban két óra alatt, párosával dolgozva fejenként 5 aláírás/óra volt az átlag, amit üzembiztosan hozni tudtunk, de érdekes módon ez az arány számunkra nehezebbnek ígérkező körzetekben sem volt rosszabb. (hogy ezek után mégis hogyan sikerült a Fidesznek fél nap alatt 2-3000 aláírást leadnia, mindenkinek a fantáziájára bízom…)

Az aláírásgyűjtésnek általában háromféle formáját alkalmaztuk. Az első, legegyszerűbb módja a pultozás. Nem egy bonyolult művelet, ilyenkor felállítunk egy könnyűszerkezetes, szétszerelhető pultot egy piac, vagy bevásárlóközpont bejáratánál, pár szórólapot kézbe veszünk, és már mehet is a munka. A pultozás kellemetlen része a kifejezetten zord időjárás volt (jellemzően mínuszokban dolgoztunk ilyenkor), valamint az emberek közömbössége. Ilyenkor természetesen mindenki nagyon siet (…), vagy alapjaiban nem érdekli a politika. Bár előzetesen pont fordítva gondoltam volna, ennél sokkal barátságosabb volt a klasszikus kopogtatás: ha sikerül bejutni egy lépcsőházba, akkor nincs más hátra, mint rátenyerelni a csengőre, és elindítani a bevetés során leginkább csúcsra járatott két-három mondatot. A harmadik módszer az úgynevezett „meleg címek” végigjárása volt, ahol az előzetesen, interneten regisztrált szimpatizánsokat kerestük fel saját lakhelyén.

Maga a kopogtatás is alapvetően sok visszautasítással, kudarcélménnyel jár. A lakások jelentős részében nincsenek otthon, így eleve kiesik az elérhető emberek fele. A fennmaradó emberek egy része pedig a politika szót meghallva azonnal becsukja az ajtót, továbbá rengetegen féltek aláírni, és végezetül, rengeteg emberről derül ti, hogy nem abban a körzetben van bejelentve, ahol lakik, pedig aláírt volna nekünk…

Itt jegyezném meg, hogy korábban, mikor csatlakoztam a mozgalomhoz, eszem ágában sem lett volna ilyen tevékenységet folytatni. Alapvetően szeretek emberekkel beszélgetni, korábban például rendszeresen stoppoltam, de értelmiségiként a politikának ezt a melós részét mindig is büdösnek tartottam, és szívem szerint más, komplexebb feladatot csináltam volna a szervezetben. Aztán ahogy közeledett a gyűjtés, átragadt rám is a közösség lelkesedése, a feladat tétje, és hamar elmúltak a fenntartásaim, főleg amikor azt tapasztaltam, hogy vezetőségi szintig mindenki felvette a kesztyűt, és beleállt a melóba. Hogy aztán az extázisban végigcsinált két hét végére igazi csapatként összekovácsolva ünnepeljük a sikernek számító 97 jelölt állítását.

Néhány általános tapasztalat, amit kopogtatás során gyűjtöttem:

  • Az emberek alapvetően kedvesen, nyitottan fogadják az aktivistákat. Sőt, az ellenzéki körökben népszerű vélekedéssel szemben az emberek alapvetően nem teljesen tájékozatlanok, csupán nincsenek kellőképpen megszólítva. Természetesen megfigyelhető az emberek médiafogyasztási kultúrája (aki kormánymédiát hallgat, szóba sem áll más pártokkal, aki pedig Hír TV-t néz, vagy használja az internetet, annak csak az összefogással kapcsolatban kell válaszolni), de a személyes benyomásaim alapján terepmunkával, személyes jelenléttel ezen hátrányok kompenzálhatók és megfordíthatók lehetnének.
  • Ami viszont nélkülözhetetlen, az egyrészt az aktív helyi jelenlét, és egy bármikor mozgósítható, összetartó csapat felépítése, amihez természetesen alapos szervezettség szükséges. Ebben összességében nagyon jók voltunk
  • Másrészt - és nem utolsósorban - egy olyan politikai közösség, amiért az ember képes kiállni, és őszintén támogatni. (Itt jegyezném meg, hogy a közösségbe tartozás amilyen pozitív energiát tud jelenteni, később ugyanannyira veszélyessé is tud válni. Ennek következményei a biztosan úgy gondolta…, biztosan jót akart… kezdetű mosdatások, amikor valakiről kiderül, hogy vállalhatatlan dolgot csinál. Minket ez szerencsére még nem ért utol, de valahogy így működhet a Fidesz környékén szerintem.)…

Pár kellemes emlék erről a két hétről, amiért megérte végigcsinálni az egészet:

  • a rengeteg pozitív visszajelzés, beszélgetés, összekacsintás, a csapatszellem és az adrenalin, ami a gyűjtéssel jár. Rengetegszer hívtak be otthonokba, konyhába, nappaliba beszélgetni, csak persze nehéz mindenkit végighallgatni, amikor szorít az idő.
  • esténként az összesített eredmények türelmetlen várása, amit csak akkor hagytam ki, ha már végleg ledöntött a fáradtság
  • Mezőkövesden, a legnagyobb hidegben kapott krémes sütemény, melyet később fejenként egy-egy üveg eperlekvár követett
  • amikor egy Megasztár győztes nyit rád ajtót
  • a gyűjtést lezáró buli, amiről inkább nem is mesélek :)

--------------------------------------------

Ne feledd, rajtad, a Te megosztásaidon, a Te elbeszéléseiden, a Te kommentjeiden is múlik, hogy mit tart fontosnak a társadalom, hogy miről beszélnek az emberek! Tegyél érte, hogy a „csendes többség” a „többséghez” méltó módon határozza meg a közbeszédet, és hogy ne essen a hangos kisebbség túszául! Terjeszd, amit fontosnak tartasz!

  --------------------------------------------
New Deal Blog a Facebookon
(Ha a kedves olvasó semmiképpen nem szeretne lemaradni a Facebook oldal frissítéseiről sem, akkor látogasson el az oldalra, és a fejlécben található „Tetszik” ikonon található kis nyíl segítségével megnyitható legördülő menüben kattintson az „Értesítéseket kérek” opcióra.)

Szólj hozzá

Magyarország választás2018