2018. már 21.

Orvostudomány és egészségügyi technológia mint stratégiai ágazat?

írta: _Maverick
Orvostudomány és egészségügyi technológia mint stratégiai ágazat?

Két hónappal ezelőtt nagy felbolydulást váltott ki egy Thomas Piketty blogján megjelent bejegyzés, amelyben a média által nagy sikerű könyve óta igen felkapott közgazdász azt állította – az Index megfogalmazását használva -, hogy „nem is igazán éri meg Magyarországnak és a többi kelet-közép-európai országnak az európai uniós tagság, mert ezzel csak külföldi cégek bérmunkás kifizetőhelyévé váltunk, amelyek zsákszámra lapátolják ki tőlünk a pénzt”. Ezt a már első olvasatra is komplexnek tűnő – és politikai tőke kovácsolására kitűnően alkalmas - kijelentést lényegében egyetlen grafikonba sűrítette a szerző, amely nyilvánvalóan nem elegendő a háttérben húzódó bonyolult összefüggések kifejtésére.

 

Ha a bejegyzés célja a vita generálása volt, akkor azt maximálisan elérte. Sorra jelentek meg írások a kisebb és nagyobb, politikai és szakmai jellegű portálokon egyaránt arról, hogy mennyivel összetettebb a helyzet annál, amit ez az egyetlen ábra sugall (kezdésképpen érdemes az Index és az Új Egyenlőség blog cikkeit elolvasni, előfizetők pedig elérhetik a Portfolio analízisét is). A témának külön adást szentelt Baló György is „Az Európai Unió vesztesei lennénk?” címmel.

Ebben a beszélgetésben hangzott el az a gondolat, ami elvezet a mai témánkhoz. A vendégek rámutattak, hogy egyetlen országnak sem sikerült még a felzárkózás exportképes nagy hazai vállalatok nélkül. Ha a Távol-Kelet sikereire gondolunk – az „ázsiai fejlesztő állam” téma kapcsán érdemes átolvasni az Index Orbán Viktor félreértett rendszere című összefoglalóját -, akkor egyből mindenki el tudja kezdeni sorolni a világszerte ismert cégeket: Toyota, Sony, Samsung, Asus, Hyundai és Mitsubishi (és itt nem is az autókra kell gondolni utóbbiak esetében, hanem a hatalmas ipari berendezéseket gyártó, de a szakmákon kívüli civilek számára ismeretlen Heavy Industries egységekre), stb. Adódik hát a kérdés: melyik ágazat lehetne a kitörési pont a magyar gazdaság és ezáltal Magyarország számára?

Amikor szóba kerül ez a téma, akkor a legtöbb párt szinte reflexszerűen elkezd az okostelefonokról, okosforradalomról, IT-ről beszélni – meggyőződésem szerint részben azért, hogy ezzel láttassák: ők haladnak a korral. Ez látszott a Magyarul Balóval gazdaságpolitikának szentelt alábbi adásában is.

Az IT persze a modernizáció, a fejlődés és az átalakulás szerves része, hovatovább egyenesen a motorjának is tekinthető. De valóban felemelhetne ez az ágazat egy 10 milliós országot? Járható út lehet az információtechnológia stratégiai, kiemelt ágazatként való kezelése? A továbbiakban amellett érvelek, hogy nem.

Hardver vs. szoftver

A jobb megértéshez érdemes megkülönböztetni két esetet: amikor az információtechnológiához köthető cég eszközöket is gyárt, fizikailag megfogható termékeket szolgáltat; illetve amikor „csak” szoftvereket kínál. A már korábban említett Samsung, Apple, Sony (de tulajdonképpen az Amazon is) az első kategóriába tartozik. Ezekhez a cégekhez hatalmas, emberek tízezreit foglalkoztató gyárak, raktárak, az egész világot behálózó termelési és logisztikai láncok kapcsolódnak, amelyek ontják magukból a piac által óhajtott végtermékeket. Alkalmazottaik spektruma a világ legjobb programozóitól a rövid idő alatt betanított, futószalagok mellett robotoló gyári munkások tömegéig terjed. Ezek azok a cégek, amelyek az információs/elektronikai forradalom első hullámát alkották, és amely hullámot meglovagolva egész nemzetgazdaságok változhattak meg (lásd: Dél-Korea). És ez az a szektor, amibe ma már éppen ezen gigászok országokét elhomályosító vagyona miatt gyakorlatilag lehetetlen új szereplőként betörni (kivéve persze akkor, ha az adott szereplő élvezi a komplett kínai állam támogatását és az ország sajátosan működő belső piacának előnyeit). Egyszerűen fogalmazva: ez az a hullám, amelyről Magyarország már lemaradt.

brazil-factory.jpg

A második hullámban az IT már szoftverként, szolgáltatásként jelenik meg, és ezen termékek önmagukban nem tudnának létezni az első hullám által létrehozott eszközök nélkül. Erre számtalan példát lehet hozni egy tetszőleges gyár automatizálástól és modernizálásától kezdve a banki szolgáltatások online térbe való költözésén át egészen az egészségügy digitalizációjáig. Sok szempontból ezen hullám ereje még az előzőénél is nagyobb – a gőzgép jelentőségét is az általa elérhetővé tett energia ipari felhasználása adta meg -, de ezzel együtt fontos látni, hogy itt az adott modern (vagy okos) módszer, egy új szoftver ugyan megváltoztatja egy gyár vagy egy szolgáltatás működésének mikéntjét, hatékonyságát, hozzájárul a versenyképességhez, de nem változtatja meg az adott gazdasági szereplő célját: az autógyár ettől még autókat gyárt, a bank pedig továbbra is pénzügyi szolgáltatásokat nyújt.

fortune12.jpgAz ehhez hozzájáruló, sokszor forradalmi informatikai megoldások és szolgáltatások alkotják azt a teret, amelyben elég lehet egy jó ötlet, néhány tehetséges programozó és még tehetségesebb marketinges, és szerencsés esetben máris egy sikeres startup mosolygó vezetői köszönhetnek vissza a magyar Forbes magazin címlapjáról. Ez az a tér, amelyben azok a képzeletet megragadó sikertörténetek születnek, amelynek kultúrája belengi az egész 21. századot Steve Jobsostul és Mark Zuckerbergestül. Ez az a tér, amelybe minden gazdasági szereplő előbb-utóbb akarva vagy akaratlanul, de kénytelen belépni valamilyen formában, emiatt már a politikusok is sokat beszélnek róla, és valóban elengedhetetlenül fontos az, hogy az oktatás felkészítse a következő nemzedéket erre a világra, ezen eszközök és módszerek használatára. Egyetértés van abban, hogy ha nem lesz elegendő számú az IT-hez értő képzett szakember, akkor az az egész ország gazdaságát visszaveti majd. Ez azonban önmagában még nem jelenti azt, hogy ez egy egész nemzetet felemelő stratégiai jelentőségű ágazattá válhatna. Ennek több oka van:

  • Egy újonnan született szoftverfejlesztő vállalkozás – legyen bármilyen sikeres – tipikusan az előállított értékhez képest alacsony számú, az irodákat kiszolgáló személyzetet leszámítva magasan képzett munkaerőt foglalkoztat. Az ilyen startupok megjelenése üdvözlendő és támogatandó, rengeteg pozitív hozadékuk lehet a gazdasági élet számára, de önmagukban – legyen belőlük bármennyi is – nem tudnak megoldást kínálni a széles tömegek foglalkoztatására.

  • Az IT szolgáltató szektor talán a legkevésbé helyhez kötött, leginkább mobilis gazdasági ágazat, amely – ahogy azt a Google, Facebook, Amazon, stb. példája mutatja – különösen hajlamos az adóelkerülésre, hiszen könnyen létre lehet hozni egy leányvállalatot/irodát Írországban, Luxemburgban, Máltán vagy más gazdasági szempontból igen vonzó országban (San Francisco mellett meg egyenesen kötelező is, mert... csak). Ebben a szektorban sokkal könnyebb a szoftver és a egy ország költségvetése szempontjából elveszíteni egy sikeres céget, mint egy olyanban, amely komoly infrastrukturális beruházásokat igényel, ezáltal a költözés költségei nagyobbak.

  • A trendek azt mutatják, hogy a piacot uraló gigászok meglehetősen nyitott szemmel járnak, és az igazán sikeres ötleteket, vállalkozásokat – amelyek vagy veszélyt jelenthetnének rájuk, vagy csak egyszerűen jól kiegészítik saját portfóliójukat – rutinszerűen vásárolják fel nem egyszer még kisebb országok költségvetéséhez képest is szabad szemmel látható összegekért. A startup világban a befektetők számára megnyugvást jelent az a kimondott „exit stratégia”, amikor a szárnyait bontogató vállalkozás életre hívói eleve azt remélik, hogy egy napon ajánlatot tesz nekik valamelyik világhírű piaci szereplő.

A vállalkozó kedvű, innovatív ötletekkel rendelkezők számára ez a bizonyos második hullám a történelem során talán soha nem látott kitörési lehetőségeket kínál az egyén szintjén, emiatt minden felelős modern államnak kötelessége megteremteni a támogató környezetet. Ezzel együtt egy nemzetgazdaság felemelése szempontjából az igazi kérdés az, hogy melyik az a terület, ahol még az első hullámhoz lehet csatlakozni, és amely így a társadalom legszélesebb rétegeinek biztosíthat lehetőségeket. Meggyőződésem szerint ez terület az egészségügyi és biotechnológia!

Egészségügyi reneszánsz

Egészen rendkívüli, forradalmi időket élünk az orvostudomány területén, amely elsősorban a számítástechnika fejlődésének köszönhető (a Voyager Blog témában született cikkeit itt lehet böngészni). A DNS szekvenálás költsége és időigénye rohamosan csökken („Hogy történik a DNS szekvenálás?”), amely kombinálva az adatfeldolgozás fejlődésével igazi paradigmaváltást hoz.

„Mit jelent mindez az alkalmazások szempontjából?

Egyrészt a diagnosztika teljes megújulását. A hagyományos eljárás szerint a betegnek vélt szövetből mintát vesznek, majd a sejteket a megfelelő módon tenyésztik, és különböző módszerekkel vizsgálják őket, összehasonlítva elváltozásaikat a korábbi tapasztalatokkal, a rendelkezésre álló könyvtárakkal. Most – nem a jövőben, hanem már ténylegesen ezekben a percekben is – lehetőség van arra, hogy egy vérvételt követően elolvassák a páciens DNS-ét, és abból következtessenek arra, hogy mely proteinek termelése vagy működése tér el az elvárttól. Itt arról van tehát szó, hogy a betegség tüneteinek – úgy mint a sejtek elváltozása – megfigyelése helyett közvetlenül annak okait lehet vizsgálni a DNS szintjén, az adott páciensre szabott módon. Ez a váltás különösen gyümölcsöző lehet a rákos megbetegedések ellen folytatott küzdelemben. Egy újabb lökés mindez a személyre szabott orvostudomány fejlődésének az őssejttechnikában rejlő lehetőségek mellet (lásd még: a saját sejtjeinkből építhető chip modellekről szóló írásunkat).

Másrészt a betegségek mechanizmusának megértése is könnyebbé válhat: a példának okáért rákos sejtek DNS-e eltárolható, így a világ összes páciensének leleteiből egy olyan adatbázis hozható létre, amelynek analizálásával korábban soha észre nem vett mintázatok rajzolódhatnak ki, esetleg utat mutatva a lehetséges gyógymódok felé.”

- Voyager Blog: Big Data és DNS: az orvostudomány forradalma -

161119-biotech.jpgDe nem csak a genetikára és az abban rejlő lehetőségekre kell gondolni. Beszélhetnénk a regeneratív orvostudomány fejlődéséről, a számítógéppel tervezett orvosságokról, személyre szabott szerv-modellekről („Tüdő egy mikrochipen”) vagy „A sebészeti robotok evolúciójáról” is. A felsorolást még hosszan lehetne folytatni (a téma iránt érdeklődőknek érdemes rápillantani a MedIQ blogra), és éppen ez a sokszínűség az, ami miatt érdemes lehet stratégiai ágazatként kezelni ezt a területet. Vázlatpontok formájában vegyünk sorra néhány motivációs tényezőt és lehetséges előnyt Magyarország szempontjából!

1. A nyugati társadalmak egyre öregednek, a várható életkor (és többnyire nagy átlagban az életszínvonal) folyamatosan növekszik, emiatt egyre nő az igény a megfelelő egészségügyi ellátásra, az új gyógymódokra, a modern orvostechnikai megoldásokra.

2. A Mennyit ér a fejlődés? címet viselő cikkben már korábban bemutattuk, hogy az orvosi műszergyártás hogyan transzformálta át Minnesota komplett gazdaságát mindössze 2 évtized alatt.

„1957-ben a sebészcsoport egyik tagja, Walt Lillehei, megkérdezte Earl Bakkent, a kórház által alkalmazott villamosmérnököt, hogy nem lehetne-e valahogy hordozhatóvá tenni ezt a kényelmetlen alkalmatosságot. Bakken 1 hónap múlva az asztalra tette a Medtronic 5800 névre hallgató hordozható pacemakert, amely elfért egy ember kezében, és mindössze egy 9 Voltos elemet igényelt energiaforrásként.

A Medtronic nem más volt, mint Bakken kis, garázsból működtetett javítóműhelye, amely ezzel elindult a világhírnév felé (2013-ban a cég 16,6 milliárd dollárt ért). A klasszikus Szilícium-völgybe illő sztori azonban itt nem ér véget. A berendezés nem csak a páciensek és Bakken életét változtatta meg, hanem átalakította az addig jobbára mezőgazdaságból élő Minnesota teljes gazdaságát is. Hogy jobban érezzük a történet relevanciáját és az innováció erejét Magyarország szempontjából, érdemes szem előtt tartani, hogy Minnesota területe több, mint kétszerese Magyarországénak, lakossága pedig 5,4 millió fő (az 50-es években ez 3,5 millió volt).

A Medtronic az USA egyik legnagyobb cége lett, Minnesota pedig az orvosi technológiák fejlesztésének egyik világszintű központjává vált. A Medtronic masszív gleccserként formálta át a havas tájat, nyomában sorra születtek a részben belőle kiváló hasonló profilú cégek. Munkásságuk eredményeként folyamatosan jelentek meg az újabb és újabb eszközök, többek közt szívbillentyűk, lézerek, defibrillátorok és persze az egyre kisebb pacemakerek. 1985-re a szektor 200 ezer embernek adott munkát és 6 milliárd dollárnyi terméket értékesített. Ahogy a technológiai cégek nőttek és sokasodtak, úgy specializálódtak a helyi beszállítók, jogászok, kommunikációs szakemberek, mérnökök, és ennek következtében egy olyan szakértői bázis alakult ki, ami vonzotta a további orvosi termékekkel foglalkozó cégeket.”

A minnesotai történetnek azonban van egy másik tanulsága is, amelyre a linkelt poszt folytatása részletesen kitér: az elmúlt évtizedben válságba került az iparág, a magánbefektetések mértéke pedig fokozatosan csökken, ugyanis egy kockázati tőkebefektető számára sokkal vonzóbb az IT szektor, ahol a megtérülési idő jóval rövidebb, a haszonkulcs pedig magasabb. Ez a tendencia rögvest rávilágít arra, hogy miként kerülhet versenyelőnybe egy olyan ország, amely stratégiai ágazatként felkarolja ezt a szektort, és az alapuló cégeknek segít átlendülni azon a kezdeti nehéz időszakon, amelyhez egy modern, hónapok alatt piacra kerülő majd FB/Google által csilliárdokért felvásárolt appokhoz szokott befektetőnek már nem feltétlenül van türelme és/vagy affinitása.

3. Ahogy a fenti példa is mutatja, az orvostudomány és a biotechnológia fejlődése nem áll meg a magasan képzett, laborokban dolgozó, diplomás szakemberek szintjén, hanem számos területet húzhat magával: a szoftverfejlesztés (Big Data, mesterséges intelligencia, hordozható eszközök) mellett ilyen a műszeripar, a vegyipar, a gyógyszeripar... Utóbbiak már olyan végterméket előállító, magas hozzáadott értéket képviselő iparágak, amelyek nem csak programozóknak és orvosoknak adnak munkát, hanem többek között a gyárakban dolgozó szakmunkások tömegeinek is. Megjelenik a „túlcsordulás” jelensége is: a laborokból és kutatóintézetekből indulva ezen gyárak alkalmazottain és beszállítóikon keresztül a megszerzett tudás és képességek a munkaerő áramlásával szépen lassan átitatnák az egész gazdaságot.

4. Magyarországtól nem idegen ez a terület! Az egyre népszerűbb közhiedelemmel ellentétben mind az orvostudományi, mind a műszaki egyetemeken magas szintű képzés folyik, előbbiek külföldi hallgatók körében is igen népszerűek. A vonatkozó felsőoktatás modernizálása a stratégiai program szerves része lehetne. Ehhez párosulnak a vegyipar és a gyógyszeripar hagyományai (a Richter Gedeon Nyrt. az a hazai cég, amely legalább messziről, hunyorítva párhuzamba állítható bizonyos szempontból mondjuk a Samsunggal), sőt, a finommechanika is szép múltra tekint vissza.

5. Sem az orvosi egyetemek, sem a vegyipar nem koncentrálódik Budapestre (pl.: Pécs, Debrecen, Szeged), így az ágazat fellendülése segíthetne a vidék fejlesztésében is, vagy legalább a nagyobb vidéki városok jelentőségének növelésében. Ez már magával hozná a környékek fejlődését is (lásd: Minnesota példája).

6. A világ élvonalába felhozott orvosi, biológiai kutatás helyben születő eredményei emelhetnék az egészségügyi ellátás színvonalát is, amely amúgy is központi kérdés. Ez az egészségügyi turizmus további fellendülését is magával hozhatná, amellyel azonban nagyon körültekintően kell eljárni. Úgy kellene becsatornázni az ebből befolyó plusz jövedelmet, hogy aközben a megfelelő szabályozásokkal a hazai lakosságot meg tudjuk óvni a szolgáltatások piaci mechanizmusok révén a nyugatiakhoz zárkózó áraitól, és ezáltal az egészségügyből való kiszorulástól. Ez a megugró állami bevételekből átalakított modern társadalombiztosítási rendszert is feltételez.

Ezek csak egy ötletelő laikus rövid felvetései, és ahogy az utolsó pont is mutatja: rengeteg kérdés merülne fel a hosszú és roppant komplex út során, amelyekre nagyon átgondolt válaszokat kell adni. Már ezen blog hozzászólásai közt is olvashattunk történeteket arról, hogy jelenleg mennyire nem adott a jogi környezet – és úgy általában a légkör – ahhoz, hogy egy vállalkozás a szárnyait bontogathassa a biotechnológia területén. Lenne tehát mit tenni! Meggyőződésem azonban – és remélem, hogy a néhány vázlatpont erről legalább az olvasók egy részét is meggyőzte –, hogy nagyon érdemes lenne foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, és tüzetesebben megvizsgálni az ebben a területben rejlő lehetőségeket. Erre a gerincre fel lehetne építeni egy olyan koherens programot, amely nem teljesen különállóan kezelné, hanem összekapcsolná egymással a gazdaságot, az oktatás és az egészségügy modernizációját, hozzájárulhat az egészségesebb életmód terjedéséhez (hiszen mind az egészség, mind a tudás a kultúra részévé válna egy ilyen légkörben), és talán lehetővé tenné, hogy Magyarország elsőként kapaszkodjon fel egy új technológiai forradalom első hullámára.

--------------------------------------------

Ne feledd, rajtad, a Te megosztásaidon, a Te elbeszéléseiden, a Te kommentjeiden is múlik, hogy mit tart fontosnak a társadalom, hogy miről beszélnek az emberek! Tegyél érte, hogy a „csendes többség” a „többséghez” méltó módon határozza meg a közbeszédet, és hogy ne essen a hangos kisebbség túszául! Terjeszd, amit fontosnak tartasz!

  --------------------------------------------
New Deal Blog a Facebookon
(Ha a kedves olvasó semmiképpen nem szeretne lemaradni a Facebook oldal frissítéseiről sem, akkor látogasson el az oldalra, és a fejlécben található „Tetszik” ikonon található kis nyíl segítségével megnyitható legördülő menüben kattintson az „Értesítéseket kérek” opcióra.)

Szólj hozzá

oktatás egészségügy Magyarország választás2018