Amikor évekkel ezelőtt elkezdtem ezt a blogot, akkor nem is reméltem, hogy egy ilyen értékes és ennyire aktív közösség alakulhat ki majd körülötte. A rendszeres hozzászólók nem csak új ismeretekkel ajándékoznak meg újra és újra, nem csak elgondolkodtatnak – ennyi idő után nyugodtan mondhatom, hogy ez a társaság nem elhanyagolható mértékben hatott a gondolkodásmódomra is –, de a blog Facebook oldalán tovább osztott linkjeik, könyv- és cikkajánlók, valamint az egyre szebb számú vendégposzt révén közvetlenül is hozzájárulnak az oldal működéséhez. Már egy ideje töprengek rajta, hogy miként lehetne ezt az „együttműködést” még magasabb szintre emelni oly módon, hogy az senkitől ne követeljen meg néhány percnél több extra munkát, de valahogy mégis sikerüljön hatékonyabban becsatornázni – azaz több emberhez fogyasztható és inspiráló formában eljuttatni – azt az ismeretanyagot és kézzelfogható érdeklődést, azt a szemléletmódot, ami a kommentmezőben napról napra megjelenik. Most erre tennék egy javaslatot!

Visszatérő témánk a média helyzete. A magyar médiaszféra a politikai nyomás és a szűk piac kettős szorításában nyög. Részben ennek következményeként egyre több az olyan oldal, olyan felület, amely vagy egyenesen megszűnik, vagy mondandóját egy sorvezetőként használt ideológia mentén fogalmazza meg, és a vélemény-újságírást előnyben részesíti az objektív tájékoztatással szemben. Ennek ellenére számos igen értékes cikk születik mind a profi oldalakon, mind a blogszférában. Sokszor azonban ezek nem jutnak el az olvasókhoz, mert azok vagy nem is tudnak a létükről, vagy az adott platformot világnézeti okokból eleve bojkottálják. Ezen a problémakörön el lehet filozofálgatni, rá lehet világítani, és meg lehet érteni az okait – adott esetben el is lehet keseredni –, de még jobb, ha egy cselekvő álláspontra helyezkedünk, és a magunk szerény eszközeivel megpróbálunk tenni ellene, vagyis ha egy aktív filozófiát követünk. Nem várható el persze, hogy egyik pillanatról a másikra szókratészi magaslatokba emelkedjünk a személyes integritás terén, de egy lépést azért tehetünk ebbe az irányba: mennyire hiteles úgy bírálni a Facebook üzenőfalának silányságát, ha azt mi sem színesítjük soha semmilyen értékes tartalommal legalább egy-egy megosztás formájában?

A lényeg röviden: a közreműködésetekkel szeretnék létrehozni egy hírlevelet! Ez tulajdonképpen már abból összeállna, ha szorgalmasan kigyűjtenék minden itt megjelenő linket, elolvasnám az összes ajánlott cikket és könyvet, majd mindegyikhez írnék egy néhány soros ajánlót. Ez azonban ebben a formában túl sok időt venne igénybe részemről... Sajnos be kell látnom: nincs időm mindent elolvasni, és még kevesebb jut arra, hogy mindenről 5-10 soros velős, elgondolkodtató, egyszersmind figyelemfelkeltő ajánlót tudjak írni. Emiatt az alapgondolat az lenne, hogy a tartalmat ti szolgáltatnátok a hozzászólások között (ahogy eddig is tettétek), és a végén azt csak össze kellene vágni (lehetőleg Ctrl-C Ctrl-V módon, a lehető legkevesebb extra korrekció megejtésével).

Nézzük kicsit konkrétabban! A blog alapvető célja egy szemléletmód átadása. Már többször írtam: sokszor több a kérdés, mint a válasz, de meggyőződésem, hogy a talán legfontosabb lépés a világ jobb megértése felé az, ha megtanuljuk megtalálni és feltenni a megfelelő kérdéseket! Ez minden diskurzus és konstruktív vita alapja! Szinte bármiből lehet tanulni, ha az adott információcsomaghoz megfelelő kérdéseket, néhány jól irányzott felvetést is társítunk, amelyek gondolkodásra ösztönzik a befogadót, ezáltal elvezethetnek egy más nézőponthoz. Értékes lehet egy olyan cikk is, amivel szinte semmiben nem értünk egyet, ha segítségével jobban megértjük, hogy mi is az egyet nem értés igazi gyökere; miért gondolja a másik azt, amit!

Elképzelésem szerint a hozzászólások közt jelenhetnének meg a későbbi hírlevél egyes darabjai. Ha valaki olvasott valami elgondolkodtatót, valami érdekeset, valami olyat, ami jobban elmagyaráz valami igazán fontosat, akkor azt ossza meg itt – ahogy eddig is tette –, de írjon hozzá egy a fenti vezérelveket szem előtt tartó 5-10 mondatos ajánlót, amely ha nem is feltétlenül teszi fel azokat a bizonyos kérdéseket, vagy mutat rá minden kulcsgondolatra, de minimum segítséget nyújt az érdeklődő olvasónak abban, hogy azokat maga fedezze fel. /És amit úgy fogalmaz meg, hogy azt változtatás nélkül másolhassam be az aktuális anyagba... :)/

Mindegyikünknek kicsit más itt az érdeklődési területe, más a szívügye, ez tehetné igazán színessé a végeredményt, amelyben megférhetne egymás mellett közgazdaságtan, jog, irodalom, filozófia, történelem, természettudományok, politika, sport, és a sort szinte bármeddig lehetne folytatni. Ezek származhatnak kevéssé ismert blogokról, de akár Index, G7, Qubit, Abcúg, stb. szintű oldalakról is, amelyekről vagy néha megfeledkezik az ember, vagy csak pont lemarad az adott írásról a cikkek gyors pörgése miatt. A témának nem kell feltétlenül aktuálisnak, forrónak lennie, a lényeg a tartalom, a gondolat és a kérdések!

Különösen örülnék neki, ha egy ilyen olvasott „stábbal” - amelyhez remélem idővel majd egyre többen csatlakoznak - majdnem minden kiadásban helyet kaphatna egy-egy könyvajánló (ebben a kategóriában egyébként továbbra is mindig örömmel látok vendégposztokat is!). Éppen az előző bejegyzés alatt ajánlott @kodex egy olyan könyvet, amelyet amúgy biztosan nem találtam volna meg, de a teljesség igénye nélkül említhetjük @Gobber és @Foied vinom pipafo cra carefo vendégposztjait és ajánlóit is. De nem kell csak a könyvekre szorítkozni: számos olyan programról is tudhattok, amelyek esetleg nem közismertek (egy érdekes előadás, kiállítás, kulturális rendezvény, stb.). Ezek is mind jöhetnek!

Pár szóban ki kell térnünk az aktuálpolitika kérdésére is... Természetesen ennek is helye van egy ilyen vállalkozásban, de csak a megfelelő módon, az pedig nem a sárdobálásba való beszállás vagy annak terjesztése. Éppen elég oldal és cikk van, amely egyik vagy másik párt szimpatizánsainak mindig biztosítja a „napi adagját”: az adott tábor ízlésének megfelelő véleményt, amely leginkább az érintett személyekre fókuszál, a megszólalók kiléte alapján mond kőbe vésett ítéletet. Ehelyett a hozzáállás helyett koncentráljunk a tényleges ügyekre, a társadalom széles rétegeit érintő problémákra, az azok megoldásával kapcsolatban elhangzó javaslatokra a lehető leginkább függetlenítve gondolatainkat és mondandónkat attól, hogy melyik párt képviselője érintett. (Egy aktuális példa: a hajléktalanság tiltásával kapcsolatban ne egy a kormányt minden alternatív javaslat felvetése nélkül becsmérlő ellenzéki kirohanást vegyünk elő, hanem mondjuk egy a probléma léptékét és a döntés által ténylegesen érintettek helyzetét bemutató Abcúg cikket. Valahol ennek a szemléletnek a terjesztése lenne a küldetés!)

A jelenlévők közül nem kevesen küzdünk azzal, hogy egyszerűen túl sok információ ömlik ránk. A saját tapasztalatom az, hogy a napi 15-20 vagy még több linkkel operáló gyűjtések csak frusztrálttá tesznek... Egyszerűen leterhel, ha még meg kell szűrnöm ezt a szűrést is, és hiányérzet marad bennem a rostán kieső tartalmak miatt. Emiatt 5-6 körülre lőném be az egy hírlevélben megosztott cikkek számát, amelyek között mindig többségben kell lennie majd a magyar nyelven született írásoknak. A blog Facebook oldalán szerzett tapasztalatok alapján úgy vélem, hogy egy angol szöveg még mindig sokakat elriaszt, ezért élveznének elsőbbséget a magyar cikkek, de részben egyfajta motiváció gyanánt nem szeretném kizárni - vagy teljesen elkülöníteni - az idegen nyelvű tartalmakat sem.

A megjelenést több platformon képzelem el. Egyrészt nem hunyhatunk szemet afelett, hogy sokan még mindig csak a Facebook üzenőfalukon botlanak bele új tartalmakba... Emiatt az egyes leveleket megosztható jegyzet formájában feltölteném a blog Facebook oldalára (hátha néhány darab terjedni kezd majd). Másrészt viszont nem szeretném kizárni a Facebookot nem használókat sem ebből a szolgáltatásból, már csak azért sem, mert itt is rengeteget kritizáljuk a közösségi médiát, így egy ilyen lépéssel pont a bejegyzés elején említett oly fontos integritás, hitelesség sérülne. A dolog valamelyik ingyenesen használható platform (tinyletter például) igénybevételével ténylegesen hírlevélként, e-mailben kézbesítve is működne, illetve valamilyen link formájában elérhető lenne a blog oldalsó hasábjából is.

Én hiszek benne, hogy együtt létre tudunk hozni ebben a formában valami értékeset és maradandót! Hiszek a lelkes, amatőr, közösségi alapú megközelítés létjogosultságában! Aztán pár hónap múlva talán tehetünk még egy lépést előre, és megrendezhetjük az @Oshinoko által felvetett első virtuális vitaestet is. :) A többi rajtatok áll, várom a hozzászólások közt a rövid ajánlókat és a linkeket! Ne felejtsétek el: nem kell ehhez sok extra, csak egy picit jobban bele kell gondolni a körítés megfogalmazásába, amikor megosztatok egy hivatkozást; csak rá kell szánni 3 percet arra az 5 mondatra egy könyv elolvasása után.

Frissítés: egy lépéssel tovább...

Az elmúlt napokban érkező válaszok és ajánlások fényében (köszönet értük!) kicsit tovább gondoltam a koncepciót. Eredetileg arra gondoltam – ahogy azt fentebb írtam -, hogy a beérkező anyagokból és esetleg az azokra érkező válaszokból, reakciókból egy egységes egészet gyúrok, ami aztán anonim módon, általános alanyokkal vagy E/3 esetleg T/1 személyben fogalmazva („gondolhatjuk”, „a szerző szerint”, „érdemes észrevenni, hogy...”) jelenik meg. Szerettem volna persze minél kevesebbet belenyúlni a dologba, ezért is hangsúlyoztam a Ctrl-C Ctrl-V kompatibilis megfogalmazást.

A gyakorlatban ez a néha a kényszerbetegség (OCD) és az „irányításmánia” (az angol „control freak” kifejezésnek szerintem nincs igazán frappáns magyar megfelelője) peremvidékén elhelyezkedő tünetekhez hasonló személyiségjegyeim miatt azt eredményezte, hogy lefekvés után és ingázás közben már közel 1 órát gondolkodtam azon, hogy az eddigi két (!!) ajánlót és a hozzájuk kapcsolódó pár kommentet hogyan is tudnám a legjobban összecsiszolni, hogyan kellene azt a bizonyos 5-10 mondatot az utolsó szóig fényesre polírozni, hova is kéne helyezni a hangsúlyt. :) És ezzel meg is érkeztem oda, ahova nem akartam, mert ehhez bizony az összes cikket át kellene nyálazni, alaposan meg kellene szerkeszteni mindent, és nem csak a tervezettnél (és szükségesnél) sokkal több időt, de sokkal több „memóriát” is el kéne különíteni a feladatra. Végül arra jutottam, hogy ezzel a megközelítéssel több probléma is van:

1. Az egyik cél a sokszínűség lenne, amit egyfelől ugyan a cikkek témája biztosítana, másfelől viszont egy ilyen szerkesztés eredményeként minden át lenne szűrve az én szemléletemen, ami egyáltalán nem kívánatos.

2. Mivel az ebben a formában megjelent tartalmat önkéntelenül is a Maverick nickkel azonosítanák az olvasók, így ezt valahol idegen tollakkal való ékeskedésnek érezném még úgy is, hogy a fejlécbe bele fogom tenni, hogy a megjelent anyag a blog olvasóinak ajánlásaiból született. (Ráadásul ez az azonosítás még tovább erősítené azt a valahol természetes kényszeres érzést, hogy a saját ízlésemnek, világnézetemnek megfelelőre szerkesszem a sorokat.)

3. Valahol sérülne az a bizonyos „közösségi alapú megközelítés” is. Nem lenne annyira bevonva a közösség a dologba, amennyire szeretném.

4. Rengeteg időbe telne mindez, ami természetesen ahhoz vezetne, hogy több tartalom helyett pont kevesebb lesz.

Mindezeket átgondolva megszületett az új ötlet, amit a Foied vinom pipafo cra carefo által hozott ajánlón keresztül szemléltetnék. Az ajánló a manapság a könyvek hátoldalán, vagy az Amazonon megszokott módon, idézetként kerülne be a hírlevélbe az elkövető felhasználónevével egyetemben:

Mi a lényeg itt, és miért lehet ez előnyös (vagy hátrányos)?

1. Ahogy az látható, itt nem szerepel az, hogy melyik oldalon jelent meg a linkelt cikk. Ez azért fontos, mert sok oldalt/forrást eleve kizár az olvasó, így lényeges, hogy a figyelemfelkeltésre tett kísérlettel megelőzzük ennek a reflexnek a működésbe lépését, ezzel legalább egy minimális esélyt adva a dolognak. Ennek jegyében a nyilvánvalóan klikk-vadász céllal született címeket is meg fogom változtatni olyanra, amely hűen tükrözi a linkelt anyag tényleges tartalmát.

2. Az idézetes forma nyilvánvalóan a legkevesebb terhet rója a szerkesztőre (bár formai kozmetikázás ebbe még belefér), illetve lehetőséget ad arra is, hogy egy ajánlott anyaghoz több kommentet is kiemeljek (vagy írjak hozzá sajátot), ezzel esetleg több nézőpontot biztosítva.

3. Nem prezentálom senki gondolatát úgy, hogy a felületes olvasó esetleg azt hihetné, hogy az tőlem származik, továbbá így nem szűröm át vagy cserélem ki a megosztó véleményét a sajátoméval...

4. Ez a forma szerintem tovább ösztönözheti az ajánlókat arra, hogy kicsit jobban átgondolják azt a pár sort, és akár tudat alatt ne hagyják a feladatot a szerkesztőre. :) A felhasználói névvel való megjelenés persze riasztó is lehet, de szerintem ha kicsit belegondolunk, akkor beláthatjuk: erre nincs ok. A hozzászólások közt amúgy is nyilvánosan, visszakereshető módon jelenik meg az ajánló.

5. Részben az előző ponthoz kapcsolódik: ez a forma sokkal jobban megfelel az opensource szellemiségnek, jobban segíti azt a fajta további közösségépítést, a blognak azt a fajta növekedését, amit szeretnék elérni. (Ha valaki ragaszkodik a teljes anonimitáshoz, akkor jelezze, és az idézet alá az „- Anonim olvasó -” megjelölés kerül majd.)

6. Ez a személyes hangvétel, az E/1 személy használata talán jobban meg tudja érinteni a közönséget is; akár bátorítólag is hathat, hogy maguk is részt vegyenek a dologban! Az ajánlókat írókat pedig az élmény egy-egy vendégposzt megírásának irányába is tovább lendítheti.

Minél többet gondolkodok ezen, annál inkább meg vagyok győződve róla, hogy ez lesz a helyes és járható megközelítés, de természetesen nyitott vagyok a további véleményekre is!

A feliratkozásról

Közben sikerült kiválasztanom azt a platformot is, amin keresztül el lehet indítani majd a projektet. Lehet, hogy idővel majd váltani kell (például ha a feliratkozók száma meghalad egy olyan értéket, ami erősen meglepne), de kezdetnek megteszi! A TinyLetter jóvoltából az alábbi linken lehet feliratkozni:

https://tinyletter.com/newdeal/

A hírlevél a „Mégis mozog a Föld” címet kapta, a lehetséges asszociációkat rábízom a felhasználókra. A feliratkozás után a rendszer kézbesít egy emailt, amelyben a megadott linkre kattintva meg kell erősíteni az emailcímet. Amennyire módomban állt, magyarítottam a felületet, de sajnos pár angol szó kódolva van a rendszerben (például a feliratkozás = subscribe). Egyelőre itt tartunk. 

--------------------------------------------

Ne feledd, rajtad, a Te megosztásaidon, a Te elbeszéléseiden, a Te kommentjeiden is múlik, hogy mit tart fontosnak a társadalom, hogy miről beszélnek az emberek! Tegyél érte, hogy a „csendes többség” a „többséghez” méltó módon határozza meg a közbeszédet, és hogy ne essen a hangos kisebbség túszául! Terjeszd, amit fontosnak tartasz!

  --------------------------------------------
New Deal Blog a Facebookon
(Ha a kedves olvasó semmiképpen nem szeretne lemaradni a Facebook oldal frissítéseiről sem, akkor látogasson el az oldalra, és a fejlécben található „Tetszik” ikonon található kis nyíl segítségével megnyitható legördülő menüben kattintson az „Értesítéseket kérek” opcióra.)