Sokszor elgondolkodom azon, hogy mikor léptünk erre az útra, melyik volt az a fordulópont, amely alapvetően határozta meg mostani világunk arculatát, az uralkodó gondolkodásmódot. A történelemben vannak nevezetes események, amelyek után már semmi nem lehet olyan, mint annak előtte. Ilyen volt az I. Világháború kitörése, Hitler hatalomra kerülése, a berlini fal leomlása, hogy csak párat említsünk. Olvasom a híreket, a nyilatkozatokat, a miniszterelnöki megszólalásokat, a hadba hívó publicisztikákat, és nem tudok más következtetésre jutni, mint hogy 9/11 a mi nemzedékünk Mohácsa, hol nem nemzet, hanem az emberiség józan gondolkodása és értékrendje veszett el…

Azóta a „terrorizmus” az a hívószó, amivel bármit meg lehet indokolni, amelyre mindig lehet hivatkozni, amely megkérdőjelezhetetlenül mindig és minden körülmények közt különleges képességekkel ruházza fel a vezetőket… Aminek okán lehet kerítést építeni, személyiségi jogokat sárba tiporni, de akár alaptörvényt módosítani is… A terroristák célja definíció szerint, hogy félelmet keltsenek. A sors iróniája, hogy még náluk is hatékonyabban teszik ezt azok, akik elvileg ellenük harcolnak. Másról sem esik szó, mint védekezésről, küzdelemről, az állampolgárok épségéről, nemzetbiztonságról. De mi is az a nemzetbiztonság? Mi a nemzetbiztonság egy olyan országban, amelyben évente több gyermek esik családon belüli erőszak áldozatául, mint ahányat valaha célba vettek terroristák? Mi a nemzetbiztonság egy olyan világban, ahol a népszerű emberek által is propagált túlzott alkoholfogyasztás több életet tesz tönkre, mint amennyit az AK-47-esek? Mi a nemzetbiztonság egy olyan vonatkoztatási rendszerben, amelyben az összeomlás szélén táncol az oktatás és az egészségügy is, két olyan szektor, amelyek az állampolgárok tartalmas és egészséges életét hivatottak elősegíteni?

Egy olyan korban élünk, amikor éppen átalakulóban van minden, amikor újra kell gondolni szinte mindent, amit a társadalomról eddig gondoltunk. Amikor arról kellene folyni a diskurzusnak, hogy mi is a munka jövője egy egyre inkább automatizált világban, miként kellene újragondolni a nyugdíjrendszert a demográfiai folyamatok fényében, hogyan biztosítható a szociális ellátás, miként kellene az oktatásnak reagálnia az elmúlt évtized változásaira, hogyan alakítja át a demokráciát az, hogy szinte mindenki azonnal elérhető az Internet révén… Ehhez képest miről van szó? Terroristákról… Nemzetbiztonságról, ahogy vezetőink mondják. Felmerül a kérdés, hogy ha semmi mással nem foglalkozunk, akkor lesz-e még egyáltalán bármi, aminek a biztonságáról érdemes lesz gondolkodni 10-20 év múlva? Félreértés ne essék, fontos és orvosolandó a terrorizmus kérdése, de a biztonság lényegesen több annál, mint hogy ki lehet lépni az utcára anélkül, hogy golyó által váltsuk meg jegyünket a túlvilágra. Pontosítanék: hogy egy terrorista golyója által vesszünk el, hiszen a hazai bűnözés láthatólag már minden országban kívül esik a „nemzetbiztonság” 9/11 utáni értelmezésén legyen szó akár Magyarországról, akár az USA-ban ezernyi életet követelő erőszakról, vagy Latin-Amerika ISIS-szel összemérhető kegyetlenségű bandáiról.

Vajon minden más lett volna, ha pár száz szavazat eredményeként nem Bush, hanem Gore reagál 2001 után? Vajon akkor nem ebbe az irányba ment volna a világ? Vajon akkor most Magyarországon sem az egyébiránt saját bőrünkön szinte soha meg nem érzett terrorizmusról beszélnénk? Vajon akkor nem lenne terük a Trumphoz hasonló figuráknak? Nem tudom… nem tudhatjuk. De mindez nem változtat azon, hogy jelenleg tünetekre figyelünk az okok helyett, látszattevékenységeket űzünk a mélyben lappangó, lassan felépülő problémák megoldásán való gondolkozás helyett, és szellemeket üldözünk egy fenevadakkal teli sötét erdőben…

Sokat lehetne még erről a kérdésről írni, de már így is megszaladt a klaviatúrám. Át is adnám a szót David Rothkopfnak, aki nálam összeszedettebben és lényegre törőbben foglalja össze a jelenséget az alábbi egészen remek előadásban (magyar felirattal). Minden vezetőnek napokon át kellene végtelenítve hallgatnia ezt! Ugyan Amerikáról beszél az előadó, de az elhangzottak mára már általános érvényűek.

  --------------------------------------------

Ne feledd, rajtad, a Te megosztásaidon, a Te elbeszéléseiden, a Te kommentjeiden is múlik, hogy mit tart fontosnak a társadalom, hogy miről beszélnek az emberek! Tegyél érte, hogy a „csendes többség” a „többséghez” méltó módon határozza meg a közbeszédet, és hogy ne essen a hangos kisebbség túszául! Terjeszd, amit fontosnak tartasz!

  --------------------------------------------
New Deal Blog a Facebookon
(Ha a kedves olvasó semmiképpen nem szeretne lemaradni a Facebook oldal frissítéseiről sem, akkor látogasson el az oldalra, és a fejlécben található „Tetszik” ikonon található kis nyíl segítségével megnyitható legördülő menüben kattintson az „Értesítéseket kérek” opcióra.)