Egy országgyűlési választás kampányidőszaka elvileg jó alkalom lehetne arra, hogy egy kicsit elgondolkodjunk azon, hogy mik az országban a kezelésre szoruló problémák, milyen megoldási lehetőségek közül választhatunk, és úgy egyáltalán: milyen jövőt képzelünk el. Milyen országban szeretnénk élni, és milyen országot szeretnénk a gyermekeinkre hagyni? Elvileg ezen szempontok alapján kellene behúznunk az x-et... Az alkalom ugyan adott, de sajnálatos módon a híradások, cikkek, nyilatkozatok elsöprő többségéből kirajzolódó „diskurzust” - a visszafogottság jegyében maradjunk az idézőjeles szóhasználatnál – és az egymással versenyző víziókat éppen 3 szóban lehet összefoglalni: „Soros György! vs. Lopnak!”.

Ilyen hangulatban minden olyan kezdeményezést meg kell becsülni, amely megpróbál legalább néhány perc erejéig felülemelkedni ezen a két témán, amelyek kapcsán már egyébként is lehetetlen ennyi sulykolás után bármi újat mondani. (Természetesen ezzel együtt senki nem tagadhatja, hogy a korrupció felszámolása - vagy minimum visszaszorítása - az egyik legalapvetőbb feltétele az előrelépésnek: egy nulladik állomás egy pozitívabb jövőkép megvalósulása felé. Csak közben hajlamosak vagyunk elfeledkezni annak a képnek a megfestéséről...) Baló György műsorában erre tesz kísérletet ezekben a hetekben: egy-egy konkrét téma kapcsán próbál vitát generálni az egyes pártok képviselői közt. Sajnálatos módon a kormánypárt eddig minden esetben távol maradt a meghívások ellenére... 

Érdemes megnézni ezeket a műsorokat két okból is. Egyrészt nagyon kevés alkalom adódik arra, hogy az ember konkrét – a fentiekben említettektől eltérő – témákban meghallgathassa az egyes pártok legalább vázlatos álláspontját (vagy szembesüljön azok hiányával). Ez egy ilyen lehetőség. Másrészt a megszokott arcokon kívül üdítő a háttérben tevékenykedő szakpolitikusok véleményét is hallani. Nyugodtan mondhatom: néha egészen meg tudják lepni a nézőt! Mindenkit arra bátorítanék, hogy arra figyeljen, amit mondanak az egyes szereplők, ne pedig arra, hogy ki mondja az adott dolgot. 

A kampányidőszakban ezen adásokat felhasználva szeretnék pár témát vitaindítóként bedobni néhány vázlatpont kíséretében, hogy a blog aktív és egyre népesebb közösségével legalább ezen a platformon megragadjuk az alkalmat, és egy kicsit gondolkodjunk együtt a jövőről. Az első téma a már itt is többször előkerülő közmunka!

Három gondolatot emelnék ki:

1. Elhangzik a leszakadó falvakban létrehozandó kicsi családi gazdaságok ötlete, amely egyrészt rászoktatna a rendszeres munkára, másrészt egy lépés lenne a megélhetés és az önellátás felé. Vajon mennyire lenne egy ilyen modell fenntartható, és mekkora előrelépést hozhatna? Kétségtelenül segíthet a totális nélkülözés esetében az, ha az ember saját magának tud mondjuk krumplit termelni, de a nagyszülői vonalon megélt tapasztalat azt mutatja, hogy a megélhetést biztosító bevételre ilyen módon nem nagyon lehet szert tenni egy kicsiny kerttel. Ugyanakkor közösségi szinten lehetséges lehet az előrelépés, amint azt a pár éve a média által akkor felkapott Cserdi példája mutatja:

Jó lenne többet tudni róla, hogy azóta miként alakultak a község dolgai...

2. A beszélgetés során rámutatnak, hogy a tartós változás érdekében a munkaerőpiacról kiszorulókkal célravezető lenne egyénre szabott módon, az élet minden területére kiterjedően foglalkozni. Ez teljesen érthető, nem igazán szorul magyarázatra – számos realisztikus filmes példát vagy esettanulmányt lehetne hozni. A kérdés az, hogy ez hogyan lehetne legalább részben kivitelezhető? Mindez egy igen magasan képzett, rendkívül elhivatott dolgozókból álló, kiterjedt hálózatot igényelne, amelynek tagjai ideális esetben személyes tapasztalatokból is építkezhetnének. Ez az idealisztikus állapot nem tűnik egyhamar elérhetőnek.

3. Az adásban nem esik róla szó, de meggyőződésem, hogy fontos lenne a közmunka keretében olyan feladatokat a dolgozókra bízni, amelyek valóban a köz javát szolgálják, illetve amelyeknek közösségépítő szerepe is van abban az értelemben, hogy a munka eredménye hozzájárul a dolgozók közvetlen életkörülményeinek javulásához: közterületek karbantartása, elhagyott telkek és épületek kipucolása, parkosítás, a közösségi élet színtereinek felújítása – buszmegálló, sportpálya, régi kápolnák, lepusztult kultúrház, a sor tetszés szerint folytatható, és bizonyosan vannak jó példák is ezen a téren. Ezáltal jobban magukénak érezhetnék a tevékenység eredményét, több értelmét látnák a dolognak, élhetőbbé válna a környezetük, amely önmagában hatalmas motiváló erő, alap lehet egy pozitív visszacsatoláshoz.

Felvezetésnek ennyi bőven elegendő, innentől kezdve a hozzászólók térfelén pattog a virtuális labda! Amennyiben valaki tud/olvasott valamilyen témába vágó jó és követendő példáról - akár magyarról, akár külföldiről -, akkor ne habozzon megosztani azt az olvasókkal! Semmi nem segíthet annyira egy hatékony rendszer kiépítésében, mint a működő példák ismerete, és a sikereik megértése. 

 --------------------------------------------
New Deal Blog a Facebookon

(Ha a kedves olvasó semmiképpen nem szeretne lemaradni a Facebook oldal frissítéseiről sem, akkor látogasson el az oldalra, ahol a fejlécben található „Követem” ikon segítségével kaphat értesítéseket az új bejegyzésekről.)

--------------------------------------------

Ne feledd, rajtad, a Te megosztásaidon, a Te elbeszéléseiden, a Te kommentjeiden is múlik, hogy mit tart fontosnak a társadalom, hogy miről beszélnek az emberek! Tegyél érte, hogy a „csendes többség” a „többséghez” méltó módon határozza meg a közbeszédet, és hogy ne essen a hangos kisebbség túszául! Terjeszd, amit fontosnak tartasz!