2019. jún 16.

Vég és kezdet, avagy a politikán túl...

írta: _Maverick
Vég és kezdet, avagy a politikán túl...

„Győzhetetlen lehetsz, ha nem bocsátkozol olyan küzdelmekbe, amelyekben a győzelem nem tőled függ.”
- Epiktétosz -

Az ember életében vannak olyan pillanatok, helyesebben néha egész hosszan elnyúló időszakok, amikor felszínre törnek a régóta a mélyben gyülemlő gondolatok és érzelmek, és kérlelhetetlenül követelik a számvetést, a legutóbbi hasonló átmeneti időszak óta eltelő periódus és annak fényében a jövő átgondolását. Az elmúlt néhány hét (de talán inkább néhány hónap) egy ilyen időszak volt számomra. Ugyan nem ez indított el az úton, de a Raptitude blogon megjelent „Az egyetlen dolog, amiben jóvá kell válnod” című írás jó sorvezetőként szolgál a folyamat lényegének megragadásához.

Epiktétosz iránymutatása

Epiktétosz görög sztoikus filozófus azt tanácsolja, hogy osztályozzuk az életünk minden pillanatát átjáró gondolatokat, aggodalmakat, félelmeket. Az egyszerűség – és a racionalitás – kedvéért csak azokkal a dolgokkal érdemes foglalkozni, amik egyáltalán megtörténhetnek („All the things that can happen" az ábrán). Ezen a beláthatatlanul bő halmazon belül aztán elkülöníthetünk egy jóval kisebb, de az egyén élete szempontjából még így is irdatlan méretű másik csoportot: azon dolgokét, amelyek hatással lehetnek az életünkre („All the things that can affect you”). A legkülönfélébb dolgok tartoznak ide a vasúti közlekedés aznapi állapotától kezdve az időjáráson vagy a választási eredményeken keresztül a reggelire kiválasztott élelmiszerig szinte bármi. Ezek a tényezők együttesen határozzák meg, hogy mi történik velünk, hogy miként zajlik az életünk. Ahogy arra már több korábbi bejegyzésben kitértünk (Konspirációs inga, Mind kockajátékosok vagyunk), ezen tényezők közül nem tudjuk az összeset befolyásolni, emiatt legyünk bármilyen felkészültek, megfontoltak, legyenek bármennyire előremutató terveink, a végkimenetel soha nem lesz előre elrendeltetett. Csak a lehetséges kimenetelek valószínűségeit tudjuk befolyásolni számunkra kedvező vagy kedvezőtlen irányba, de ezt is csak bizonyos keretek között.

stoic1.pngAz ábra a Raptitude blogról származik. 

Még ha racionálisan végiggondolva el is fogadjuk ezt a tényt, érzelmileg és intuitíve sokkal nehezebb ezt megtenni. Egyszerűen láthatólag úgy vagyunk kódolva, hogy bármilyen erős érzelmeket kiváltó hatás képes teljesen átvenni az irányítást a gondolataink felett olyan folyamatokat beindítva, amelyek erőforrásaink jelentős részét lefoglalják. Mivel ezek az erőforrások végesek, így ebben az állapotban nem jut elég másra… Számítógépes hasonlattal élve: mintha a memória és a processzor teljesítményének 90%-át elvinné egy rosszul megírt jelentéktelen program, emiatt nem tudnánk rendesen használni a számunkra valójában fontos alkalmazásokat.

Epiktétosz emiatt azt mondja, hogy a fent említett nagy halmazon belül meg kell találnunk azt a lényegesen kisebb másikat, amelybe azok a dolgok tartoznak, amelyeket mi magunk kontrollálni tudunk, és amelyekért emiatt szükségszerűen felelősek is vagyunk („All the things you can affect”). (Egy vizsgáról minden elővigyázatosság mellett is el lehet késni egy baleset miatt, de a felkészülés minősége ettől még rajtunk áll, a mi felelősségünk.) A lényeges, de a gyakorlatba való átültetést illetően nehéz gondolat az, hogy ugyan a nagyobb halmazban lévő dolgok hatással vannak az életünkre, de ez nem jelenti azt, hogy azokért automatikusan felelősek is vagyunk. Epiktétosz úgy fogalmaz, hogy ezek a tényezők az istenek hatáskörébe tartoznak, és óva int minket attól, hogy egész életünket az ég felé tartott öklünket rázva töltsük az olyan dolgokon való dühöngés jegyében, amelyek felett semmilyen hatalmunk nincs… Különösen azért fontos ez, mert semmi nem őrli fel annyira az embert, mint a tehetetlenség, a kiszolgáltatottság érzése. Ha rosszul kategorizáljuk be az életünket befolyásoló tényezőket, akkor könnyen olyan helyzetbe navigálhatjuk magunkat, amelyben az ily módon generált aggodalmaink súlya összeroppant minket.

stoic2.png
Az ábra a Raptitude blogról származik. 

Mihez kezdjünk ezzel?

A hosszas bevezető után szeretnék rátérni arra, hogy mindez mit jelent számomra a gyakorlatban különös tekintettel az online jelenlétre és a blogolásra. Mindenkinek csak javasolni tudom, hogy gondoljon végig két dolgot:

  1. Mire van, mire lehet hatása az életében, a környezetében, a világban
    Ezt a fentiek után aligha kell magyarázni, megtette Epiktétosz.
  2. Miben jó, miben tud hozzáadott értéket előállítani
    Ez azért lényeges, mert általában az ebbe a kategóriába tartozó tevékenységek, végigvitt projektek (legyenek azok akár szakmaiak, akár személyes jellegűek) tudnak igazán örömet okozni, illetve ezek révén lehet maximalizálni hatásunkat az első pontban meghatározott körön belül.

Néhány héttel ezelőtt volt egy délután, amikor egyszerűen nem bírtam tovább… a szokásos köröket járva a hírportálok között, az agyamban megfékezésre hiába várva zakatoló természetesen bőven a „ható- és kontrollsugaramon” kívül eső témák körül keringő gondolatok zajában a sarokba vágtam a laptopot, és egy pokrócot na meg egy könyvet a kezembe véve a park felé vettem az irányt. Néhány napfényben fekve eltöltött óra után egyrészt megnyugodtam, másrészt kikristályosodtak a háttérzajból az ezt megelőző időben egyre többször felbukkanó majd tovatűnő gondolatfoszlányok.

Végzettségem, tanulmányaim, munkám és gyermekkorom óta meglévő érdeklődésem eredményeként értek a természettudományok egy bizonyos szegmenséhez, illetve van egy megfelelőnek mondható rálátásom és hátterem további részterületek értelmezéséhez, nyomon követéséhez. Ezen kívül hozzáférek olyan cikkekhez, információkhoz, amelyekhez nem mindenki, és amiket nem feltétlenül érthet meg bárki további köztes interpretáció nélkül.

Ezzel szemben be kell látnom, hogy minden kétséget kizáróan nem értek sem a joghoz, sem a gazdasághoz, és személyiségem tökéletesen alkalmatlanná tesz bárminemű politikai szerepvállalásra. Az átlaghoz képest a mértéktelen hírfogyasztásomnak hála talán lehet mondani, hogy „tájékozott” vagyok bizonyos értelemben, de ezt súlyos hiba lenne összekeverni a hozzáértéssel. (A kijózanodáshoz elég arra gondolnom, hogy mit tudhat meg a tájékozódni vágyó olvasó, milyen kép alakul ki benne pusztán a főbb portálokon elérhető cikkek alapján az általam ténylegesen értett szakterületekről…)

Szintén be kell látnom, hogy minden naiv szándékom ellenére egy ilyen blog politikai hatása nulla. Talán egyetlen cikk volt (az izlandi ifjúsági programról szóló), ami messziről hunyorítva legalább elméletben átvihetett egy bizonyos ingerküszöböt, miután megihletett egy Kele János által a 24.hu oldalán megjelenő vezércikket. Elméletben nem zárható ki, hogy az ott megfogalmazott gondolatok a megfelelő fülekbe eljutva idővel talán valamiféle gyakorlati lépésekhez is vezethetnek, ha a távoli jövőben az adott személyeknek még mindez eszébe jut majd. Már ez a gondolat is igen erőteljes fantáziálást és pozitív hozzáállást követel meg, de így is ez a maximum, amit a politikai hatás rovatba be mernék vésni írni… halványan, ceruzával, apró betűvel.

Mindezek fényében epiktétoszi értelemben balgaság részemről a politikai kommentálással, illetve a politikai döntések, a közéleti események interpretációjával, véleményezésével foglalkozni. Már jó ideje igyekszem távol tartani magam – több-kevesebb sikerrel - az olyan hiábavaló pótcselekvésektől, mint a legfrissebb, Donald Trump, Orbán Viktor vagy Gyurcsány Ferenc által elénk hajított aktuális gumicsontokon való rágódás vagy annak direkt kommentálása, ne adj isten a kommentálás kommentálása. Ennél azonban több kell… és több is volt a feltett szándékom évekkel ezelőtt a blog indításakor.

A véleménynél fontosabb az odavezető út

A politika direkt követése és megértése helyett az azon túl létező valóság megismerésére és megértésére kell fektetnem a hangsúlyt, mert bár a retorika szintjén ugyan valóban nem túlzás a poszt-tény korszakról beszélni, de a személyes hiedelmeinktől és a mindenféle propagandától függetlenül ettől még létezik egy megtapasztalható valóság. Ez persze egy bonyolult, több kötet megtöltéséhez elegendő nem kis részben filozófiai kérdés (amiről a jövőben még lesz szó) nagyon tömör, a jelenlegi céloknak megfelelő leegyszerűsítése, de egy egyszerű példával talán rá tudok világítani arra, hogy a tömörségből adódó pontatlanság mellett mire is gondolok tulajdonképpen: lehet tagadni a szavak szintjén a gravitáció létezését, de ez nem változtat azon a tényen, hogy egy elejtett alma a földre huppan… Lehet üres szólamokat puffogtatni és fantazmagóriák bűvöletén élni a klímaváltozás kapcsán, de először talán értsük meg, hogy mik is azok a tengeráramlások például, és miként hatottak a bolygó klímájára a földtörténet során. Egy ideális világban a megismerhető valóság megértése kéne legyen a szükségszerű politikai diskurzus alapja, enélkül utóbbi csupán egy légvár marad… Ettől függetlenül persze ahogy azt az elmúlt évtizedben megtapasztalhattuk, könnyedén eltölthetjük ébrenlétünk óráinak java részét azzal, hogy öklünket eme légvár felé rázva ordítunk. Mielőtt azonban túl messzire kanyarodnánk a negatív érzelmek és tagadások tengerén, térjünk vissza a fő kérdésre, és a „mit ne” helyett fókuszáljunk arra, hogy „helyette mit”: mire lehet akkor hatásom a blogolás által?

Meggyőződésem, a befogadói oldalon szerzett tapasztalatom és a visszajelzések szerint egy ilyen jellegű oldal hozzájárulhat egy-egy ember gondolkodásmódjának alakításához. Elérhető az, hogy az olvasó egy cikket követően egy új nézőponttal szembesülve másként gondoljon egy adott problémára. Elérhető – ahogy erre volt már számtalan példa a törzsközönség körében –, hogy az idelátogatók kezükbe vegyenek a bejegyzéseken messze túlmutató könyveket. El lehet indítani embereket a kritikus gondolkodás felé vezető úton, és hozzá lehet járulni egy bizonyos életfilozófia kialakításához is. Utóbbit egyre fontosabbnak gondolom: mindenkinek szüksége van egy világos értékrendre, egy jól körvonalazható szemléletmódra, amelyek megteremtik azt a keretrendszert, azt az alapot, amelyre támaszkodva már lehet építeni, döntéseket hozni… nem csak az eseményekkel sodródva, nem csak a pillanatra reagálva, hanem tényleg meghatározott célkitűzések felé tartva, konzisztens módon. Mindez persze távol van attól, hogy „világmegváltó” politika hatásról beszélhessünk… nem fognak döntéshozók hirtelen fontos lépéseket tenni egy-egy blogbejegyzéstől megihletve. De ennek ellenére – helyesebben: ettől függetlenül – mindez nem lebecsülendő és egyáltalán nem kevés! Hatással lenni bárkinek az életfelfogására nagy dolog és nagy felelősség is, arról nem is beszélve, hogy mindebből mindig tanul(hat) a hatást kiváltó fél is!

Miért most?

Miért most írom mindezeket a sorokat? Ennek bizonyára több, jobbára általam sem pontosan ismert oka van. Az egyik azonban egészen biztosan az, hogy 2018 végére végképp tudatosult bennem: világszerte egészen káros mértékben telepedett rá a politika és a közéletet jellemző sárdobálás a „gondolkodásra”, és még ennél is károsabb az, ahogy egyre több fontos téma találja magát a teljesen merev ideológiai lövészárkok közti kereszttűzben, ahová a tények csak meghalni járnak. Egészen konkrétan a klímaváltozás és a környezetvédelem témái jelentették azt a bizonyos utolsó cseppet. Egészen megdöbbentő látni, ahogy bizonyos teljesen hamis állításokra alapozott jelmondatokat gond nélkül vesznek át egymástól az egyes politikai erők világszerte még a lokális társadalmi viszonyokat is figyelmen kívül hagyva. Nem, itt nem csak a tagadásról és a konspirációs teóriákról beszélek, hanem a pánikkeltő megalapozatlan túlzásokról is, mert ilyet is lehet találni bőséggel. De ne ragadjunk le a példa konkrétumainál: egyszerűen úgy gondolom, hogy bizonyos témáknak, állításoknak a politikán, de leginkább az egyre szélsőségesebbé váló ideológiákon túl van a helyük, vagy minimum ezektől távol kellene gyökerezniük. 2+2 egy neonáci és egy marxista számára is 4. Egy liberális és egy konzervatív állampolgár egyformán képtelen életben maradni oxigén és víz nélkül. A sort hosszasan lehetne folytatni.

Léteznie kellene egy olyan megfigyeléseken, tapasztalatokon, megkérdőjelezhetetlen tényeken alapuló minimumnak (pontosabban el kéne ismerni, hogy a véleményünktől függetlenül ez létezik), amelyre minden más épül. Igen, a mindenbe beletartoznak a szükséges és fontos politikai, társadalmi viták is. Rengeteg módja van például a lakosság ivóvízzel történő ellátásának, és ez komoly erőforrásokat, kompromisszumokat igényel, amelyek megkötése vitával jár. Ha azonban vita tárgyává válna az, hogy az emberi élethez szükség van-e egyáltalán vízre, akkor rögvest éreznénk, hogy átléptünk egy láthatatlan vonalat… Ebben a sarkított példában a határ nyilvánvaló, komplexebb, komolyabb háttérismereteket igénylő esetekben viszont sokkal nehezebb behatárolni azt az árnyékzónát, ahol a „vita” elrugaszkodik a valóság ingoványossá váló talajától.

Hogyan tovább?

A hozzám hasonló hátterű emberek egyik hatása és felelőssége pont az lehetne, hogy ezt a bizonyos árnyékzónát érthetőbbé tegyék, határait kitolják, és hozzájáruljanak eme bizonyos alapokat jelentő minimum megismeréséhez és lefektetéséhez, a politikán túlra való emeléséhez. Rá kellett jönnöm: amikor a Voyagertől elkülönítve hoztam létre a New Deal blogot, akkor szándékom ellenére jelképesen valahol ez ellen dolgoztam. Úgy véltem, hogy nem lenne szabad a tisztán a tudományos érdekességekre vágyó olvasók kedvét elvenni a politikai jellegű írásokkal, ezeknek jobb egy új felületet biztosítani. Ahogy ennek a megfordítottját is igaznak véltem: a jövő társadalmával, hírekkel, politikai kérdésekkel foglalkozók valószínűleg nem kívánnak a modern fizikáról vagy a legújabb biológiai vívmányokról szóló cikkeken átgörgetni. Jobb tehát elválasztani a két dolgot… Ezzel azonban éppen a szándékommal ellentétes üzenetet közvetítettem: azt, hogy a tudomány (beleértve a társadalomtudományokat és az egyéb humán területeket is) és a politika egymástól függetlenül létező, önmagukban is értelmezhető és vizsgálható egységek, ami egyből zárójelbe teszi azt a bizonyos fentebb említett minimumot, és megnyitja az utat az ideológiai csatamezők felé az oda nem tartozó témák gyászmenete számára is. Számtalanszor tűnt természetellenesnek ez a szétválasztás, amikor sokat morfondíroztam azon, hogy egy adott linket melyik blogon osszak meg, vagy hogy miként is írjak egy adott témáról: írjak egy tudományos cikket a Voyagerre, majd külön egyet a társadalmi hatásokról a New Dealre? A kettő összetartozik, az egyik szempont a másik nélkül hiányos…

Mi következik tehát mindebből? Röviden: a New Deal ideje ebben a formában lejárt, de ez mégsem jelenti a „projekt” végét, csak egy részben szimbolikus korszakhatárt. Igyekszem lezárni életem azon szakaszát, amelynek egy jelentős részét a hírek és a világpolitika követésével töltöttem (ennek hatásairól és értelméről még lesz szó), és az elmúlt hetek alapján úgy érzem, hogy ez az igyekezet most sikerhez is vezet majd. A New Deal legjobb, legalaposabb cikkei kivétel nélkül elfértek volna a Voyageren. Amik nem, azokat talán nem is volt érdemes, de a jövőben egészen biztosan nem is lesz érdemes megírni. (Ez egyfajta szűrő számomra is.) Ideje „hazatérnem” a személyiségemet sokkal jobban tükröző átalakuló Voyagerre, és magammal vinnem mindent, amit ebből az időszakból, ebből a projektből tanultam.

Mit jelent mindez a gyakorlatban? A New Deal blog ezen a linken „bezár”, azaz itt nem jelennek meg majd további cikkek. De az élet nem áll meg, hanem folytatódik az átalakuló Voyager blogon, ahol egymás mellett megférnek majd az ismeretterjesztő írások és a New Dealen megszokott jellegű cikkek közül is a jobbak. Az oldal terveim szerint „blogszerűbb” lesz két szempontból is. Egyrészt az eddig konkretizált és behatárolt témaválasztás helyett személyesebb lesz abban az értelemben, hogy az érdeklődési körömet és annak változását jobban tükrözi majd. Másrészt próbálok rövidebb bejegyzéseket is írni a megszokott hosszú cikkek mellett. Sok írás azért nem született meg az évek során, mert önkéntelenül is valami nagy esszét akarok szinte mindig képernyőre vetni… Amihez persze több idő kellene, így sokszor a több kisebb írás helyett soha nem születik meg az egy nagy.

Szeretnék több könyvajánlót megjelentetni. Itt megint csak igaz: nem kell feltétlenül nagy elemzést írni, elég lehet pár sor is az érdeklődés felkeltésére. Mivel az egyik cél a sokszínűség, így szívesen látok vendégposztokat, ahogy eddig is. Különösen számítok @Foied vinom pipafo cra carefora és @Gobberre, de egyszer klaviatúrát ragadhatna például @Prawo vagy @King Billy is. Létre fogok hozni egy állandó Olvasónapló fület benne időrendi és tematikus listákkal az általam olvasott könyvekből válogatva.

Folytatódni fog az Agyféltekék sorozat, amelynek következő, az emlékezettel foglalkozó darabja már előrehaladott stádiumban van. Ezen kívül néhány régi adósságom is törleszteni fogom, például a @changemynamekukac felvetésére válaszoló poszt a gyermekvállalásról már elkészült vázlatként.

Szeretnék több filozófiai hangvételű, gondolkodásmódról, életszemléletről szóló írást is. Ezeket leginkább vitaindítónak, kérdésfelvetésnek szánom, mert olyan dolgokról esik majd szó, amelyeket mindenkinek saját magának kell végiggondolnia. Én ehhez csak a saját tapasztalataim (amelyek nem feltétlenül érvényesek másra) kvázi illusztrációként való megosztásával járulhatok hozzá.

Végül, de nem utolsó sorban: szeretném, ha ez a remek közösség együtt maradna. Ennek semmi akadályát nem látom, hiszen a kommentmezőben továbbra is lehet bármiről szó a megszokott kulturált keretek közt! Ez nem csak egy blog, hanem szerencsére nektek köszönhetően egy remek fórum is! Ez a bejegyzés iránymutatóként megjelenik a Voyageren is (link itt) a hozzászólásokat már oda várom a "költözés" jegyében!

Szólj hozzá