1994. május 1., vasárnap. A galériánkon gubbasztok, és miközben fél szemmel rápislantok még a szüleim hálójában lévő tévén futó műsor végére, jobbára már a földszinti készüléken sugárzott adást, az aktuális Forma-1 futam első köreit követem a korlát két deszkája közti résen keresztül. Élénken él az emlékezetemben a mai napig, ahogy a Williams nem követi a szélvészgyors kanyar ívét, ahogy az általam rajongott legendás sárga sisak oldalra billen, ahogy leszáll a helikopter, elnémul apukám… és az este, amikor szintén ő ott áll a szobám ajtajában, és elcsukló hangon bejelenti: meghalt Senna. 10 éves voltam, két év sem telt el azután, hogy kisgyerekként láttam a Hungaroringen nyerni.

Valamiért ez az immár 25 éves emlék ugrott be elsőként egy könnycsepp elmorzsolása közepette, amikor ma délután megláttam a hírt: elhunyt Baló György. Számos híres, de általam személyesen nem ismert ember hagyta már itt az élők sorát az elmúlt negyedszázadban, de Senna óta a személyes kapcsolat hiánya miatt egy sem érintett meg annyira, mint Baló György halála… Baló György viszont szinte ismerős volt, egy igazi példakép! Gyakori vendég a konyhánkban, az ebédeink során, társ a beszélgetéseink alkalmával, forrás az ismerőseinkkel lefolytatott viták hevében… Egyáltalán nem költői túlzás azt mondani, hogy számunkra az elmúlt években ő jelentette a magyar televíziózást. A Magyarul Balóval volt az egyetlen magyar nyelvű adás, amelyet rendszeresen néztünk, hallgattunk, és amely nincs többé…

Egy olyan időszakban távozott közülünk a nagybetűs Riporter, amikor szinte naponta tesszük fel a kérdéseket: Mi ma egy riporter feladata?; Mit tekintünk egyáltalán hírnek?; Mi számít hiteles forrásnak?; Miként felelhet meg egy hírműsor az internet jelentette megváltozott kihívásoknak és az új piaci környezetnek? Baló György élete során milliónyi kérdést tett fel, de a fentieket soha! Azokra ugyanis pontosan tudta a válaszokat, és az azok által kijelölt elveket, értékrendet munkássága minden percében kérlelhetetlen következetességgel, kompromisszumok nélkül képviselte! A minőség volt az első minden körülmények között. Akkor is, amikor hangján vagy külsején élcelődtek… akkor is, amikor hol az egyik, hol a másik irányba vádolták politikai elfogultsággal (kell ennél nagyobb szakmai elismerés egy szekértáborokra szakadt világban?)… akkor is, amikor egyre méltatlanabb idősávokba szorult aktuális műsora, és akkor is, amikor már csak hetek voltak hátra életéből… Nem az elismertség vagy a nézettségi mutatók hajtották, nem az online kattintások száma, hanem a küldetés- és hivatástudat.

A 2016-os választások előtt végignéztem az összes vitaműsorát. A sorozat végén arra a következtetésre jutottam, hogy a látottak alapján a stúdióban megforduló legfelkészültebb ember maga Baló György volt… Nem csak az RTL Klub, nem csak a magyar televíziózás vált szegényebbé ma, hanem mindannyian, a magyar közélet, maga Magyarország is. Baló György halála számomra egy korszak végét is jelenti: a klasszikus értelemben vett közszolgálati televíziózás halálát Magyarországon. Egy letűnőben lévő kor egyik utolsó mohikánja volt nem csak kis hazánkban, de az egész világon is. A BBC kötelékében alighanem világsztár lehetett volna, szinte látom magam előtt a Hard Talk stúdiójában. Magyarországon azonban ennél is többet ért el: már életében legenda lett! Az elmúlt tavasszal a választások estéjén – felfoghatatlan, hogy május végén nem tőle tudjuk meg az eredményeket… - online közösségünkben elhangzott a kérdés: „Ti hol követitek este a fejleményeket?”. A lájkokat szélsebesen besöprő válasz mindet elmondott:

„Aki nem Balónál nézi, az annyit is ér!”

Mától az egész magyar politika egy kicsit még kevesebbet ér. Egy kicsit még kevesebbet tudhatunk majd meg róla, kevesebb lesz a feltett kérdés, még kevesebb lesz az érdemi információ, még kevesebb lesz a kapaszkodó, még nagyobb lesz a köd. Baló György nem csak hatalmas űrt hagy maga után, de egy arkhimédeszi fix pontot is, amelyre támaszkodva talán egy napon egy méltó utód majd kifordítja sarkaiból a magyar televíziózást. Örök példa és hivatkozási alap marad: 21. század ide, internet oda, piaci viszonyok amoda, ezt a szakmát így kellene űzni. Lehet persze máshogy is, csak akkor már másról beszélünk… És a mellébeszélést Ő soha nem engedte!

Nyugodjon békében Baló Úr, és mindent köszönünk!

Baló György műsorvezető (k) a 25 éves Magyar Televíziót bemutató tévésorozat forgatásán, balra Kelemen Endre szerkesztő-műsorvezető, jobbra Bokor Péter rendező.