A közösségi média és elsősorban a Facebook életünkben betöltött szerepe és a társadalomra gyakorolt hatása szinte minden a jövőhöz köthető aktuális téma kapcsán megkerülhetetlen kérdéssé vált. Legyen szó akár a migrációról, akár a legutóbbi választásokról, az álhírekről, a tanulásról és a 21. századi oktatásról folyó vitákról, a tájékozódás mikéntjéről, a figyelmünk szétforgácsolódásáról és ennek hatásairól, a mindennapjaink megéléséről: előbb-utóbb legalább egy kósza gondolat erejéig előkerül a közösségi oldal. Jól mutatják ezt az elmúlt hónapok hozzászólásai itt a blogon is. Adódik a kérdés: most már mindig így lesz ez? Mi lehet a Facebook jövője és világunkban betöltött szerepe? Miként változhat meg a viszonyunk ezzel az eszközzel?

Meglátásom szerint a fő kérdés az, hogy a Facebook egy új média ágazat jelenlegi legsikeresebb – hovatovább monopolhelyzetben lévő – szereplője-e, vagy pedig „köznevesedett” már, és önmaga vált egy ágazattá. Had fejtsem ki ezt az elsőre talán puszta elméleti gimnasztikának tűnő gondolatot a jobb érthetőség kedvéért! Amíg a Népszabadság mint vállalkozás – a történelem megannyi más napilapjával egyetemben – eltűnhetett, addig bár évtizedek, ha nem évszázadok óta jövendölik az írott sajtó végső kimúlásának eljövetelét, az továbbra sem következett be. A Népszabadság, a New York Times, a Zeit nem maga az írott sajtó, csak az ágazat piaci szereplői, akiknek naponta meg kell küzdeni a túlélésért.

Ennek érdekében a piaci szereplőknek minden ágazatban alkalmazkodniuk kell a megváltozott körülményekhez. Az írott sajtó esetében ez például napjainkban azt jelenti, hogy a kiadványnak szinte muszáj fenntartania egy online jelenlétet is, és igen, célszerű jelen lennie a közösségi médiában, elsősorban a Facebook hasábjain is. És ez teszi még inkább relevánssá a kérdést: akkor most a Facebook egy ágazat egy bizonyos szereplője, vagy önmaga vált egy ágazattá, amelyet jobbára teljesen más ágazatok szereplői használnak? A szereplők ugyanis halandók, sokszor igen rövid életűek, múló divatként tűnhetnek tova, az ágazatok azonban könnyen fennmaradhatnak akár évszázadokon keresztül is. Ha elfogadjuk, hogy a Facebook önmaga egy médiafelület már, és tulajdonképpen egy köznévvé, fogalommá vált, akkor könnyen juthatunk arra a következtetésre, hogy szerepe állandósul, jelentősége pedig nem fog csökkenni: a mi életünkben már velünk marad az ismert oldal...

Megközelíthetjük azonban egy másik szemszögből is a dolgot, mégpedig azon kérdésen keresztül, hogy miért tűnnek el gyakran nagy hirtelenséggel olyan cégek is a történelem süllyesztőjében, amelyek látszólag betonbiztos lábakon álltak? A téma legismertebb szakértője, Clayton Christensen hosszasan írt a jelenségről az „Az újító dilemmája” („The innovator's dilemma”) című könyvében. Egy vonatkozó magyar nyelvű írásból idézve:

Mennyire fenyegeti ez a veszély a Facebookot? A közösségi média szereplőinek megvan az a sajátos tulajdonsága, hogy annál vonzóbbak, minél többen használják őket. Egy olvasó számára az adott példány megvételekor teljesen mindegy, hogy a New York Timesnak hány előfizetője van; ahogy egy újdonsült autótulajdonos számára is másodlagos, hogy az adott márkából hány fut a világban. (Persze az erre felépített és a vásárló döntését befolyásoló marketing szempontjából ezek lényeges kérdések, de mondjuk az adott Toyota Corolla használati élményéhez semmit nem tesz hozzá az, hogy a világon abban a pillanatban hány millióan ülnek egy teljesen azonos autó volánja mögött.) Mindez nem igaz a közösségi oldalakra, hiszen ezeknek a lényege éppen az interakció, mások elérése. Ha nincs elég felhasználó, akkor az oldal éppen az egyetlen lényegét veszíti el.

Az egyik kérdés az tehát, hogy létezik-e a potenciális felhasználóknak egy olyan széles köre, amelyek a Facebookot elhagyják/soha nem használták, viszont tömegével megnyerhetőek egy új közösségi oldal által, ezáltal megteremtve azt a kezdeti kritikus tömeget, amely már elegendő lehet a Facebook trónról való letaszításához. Eddig ez nem történt meg. Még egy olyan óriás, mint a Google bicskája is beletörött a vállalkozásba. Vannak ugyan más platformok (Twitter, LinkedIn, stb.), ezek azonban látszólag inkább megférnek a kék óriás mellett mint hogy a babérjaira törnének. Ennek egyik oka az lehet, hogy a Facebook aktívan figyeli a potenciális „romboló innovációkat”, és lelkesen felvásárolja azokat, a saját részévé teszi a kihívókat. Kérdés, hogy ez fenntartható-e, hiszen elég csupán egyszer lemaradni valamiről (lásd: Nokia)...

Az érezhető a blogon megjelent hozzászólásokból is, hogy nagyon is létezik egy egyfajta kiábrándulás. Egyre többen mondják azt, hogy ők maguk már nem osztanak meg tartalmakat, vagy hogy csak e-mail szolgáltatóként használják az oldalt. Mások egyenesen törlik is regisztrációjukat, vagy a komplett üzenőfalukat likvidálják. Ennek ellenére a kimutatások szerint az aktív felhasználók száma változatlan ütemben emelkedik.

Az aktív Facebook felhasználók számának alakulása

Kérdés, hogy milyen ezen aktívnak mondott felhasználás minősége? Bizonyára azok is az „aktív” osztályba kerülnek a kimutatásokban, akik belépnek egy letiltott üzenőfal mellett privát üzeneteket olvasni. Lehet egy speciális kis buborékban élek, de saját megfigyeléseim szerint érződik egy kiégés... Ez a tapasztalataim szerint az internetes közösségek szinte kőbe vésett végzete (bár bizonyára vannak kivételek). Például sokáig a magyar floorball sportág minden lényeges (és lényegtelen) mozzanata az erre a célra létrehozott Index Fórumon került megvitatásra. Aztán a diskurzus színvonala esni kezdett, a trollkodások száma növekedett, míg sokan úgy lettek vele, hogy „minek írjak oda, hiányzik ez nekem?”. És egy nap végül eljött az utolsó bejegyzés ideje is 13 év és 53000 hozzászólás után (ismerősen hangozhat az itteni törzskommentelő gárdának is máshonnan...). Külön érdekes, hogy a sportág online közösségi élete a Facebook megjelenésével sem pezsdült fel már ebből az elsőre csak tetszhalottnak tűnő állapotból...

Elképzelhető egy ilyen globális kiábrándulás az egész Facebookból és úgy általában a közösségi médiából? Nem tartom teljesen kizárhatónak, bár felettébb valószínűtlennek hat ez a lehetőség.

Egy másik elmélet szerint az lehet a Facebook veszte, hogy a fiatalok nem akarják majd azt a felületet használni, amelyen a szüleik korosztálya is jelen van, de ez eddig – ahogy a felhasználók számát mutató fenti görbe is rávilágít – nem realizálódott. És ha ez meg is történne, valószínűleg mindez egy új közösségi oldal felemelkedéséhez vezetne csupán, ezzel azt a nézetet alátámasztva, hogy a Facebook „csak egy” közösségi oldal, nem pedig „A” közösségi oldal. Ebben az esetben a poszt elején feltett fő kérdés átfogalmazható: ha a Facebook nem is, de a közösségi oldalak „örökre” velünk lesznek már, vagy csak egy múló divatot első hullámait látjuk?

Egy 2015-ös amerikai felmérés arról, hogy a 13-17 éves korosztály mekkora része használja az adott felületet.

Ennyi vitaindító után át is adnám a szót! Szerintetek mi lesz a Facebook és úgy általában a közösségi oldalak jövője és a világban betöltött szerepe? Meddig maradhat fenn Zuckerberg cége, és milyen magaslatokba törhet? Milyen eddig nem látott átalakulásokat, társadalmi, gazdasági változásokat hozhatnak még a hasonló felületek? Mennyire formálhatják át a gondolkodásmódunkat? Ne felejtsük el, hiába tűnik úgy, mintha örökké így lett volna: még csak 10 éve mutatták be az első smartphone-t! 10 évvel Gutenberg vagy a gőzgép után a világ még talán el sem kezdte kapiskálni, hogy mi minden változhat még az aktuális találmánynak hála...

 --------------------------------------------
New Deal Blog a Facebookon

(Ha a kedves olvasó semmiképpen nem szeretne lemaradni a Facebook oldal frissítéseiről sem, akkor látogasson el az oldalra, ahol a fejlécben található „Követem” ikon segítségével kaphat értesítéseket az új bejegyzésekről.)

--------------------------------------------

Ne feledd, rajtad, a Te megosztásaidon, a Te elbeszéléseiden, a Te kommentjeiden is múlik, hogy mit tart fontosnak a társadalom, hogy miről beszélnek az emberek! Tegyél érte, hogy a „csendes többség” a „többséghez” méltó módon határozza meg a közbeszédet, és hogy ne essen a hangos kisebbség túszául! Terjeszd, amit fontosnak tartasz!