2016. okt 06.

A demokráciáról I. - Demokrácia és Pártfegyelem

írta: _Maverick
A demokráciáról I. - Demokrácia és Pártfegyelem

image21s.jpgA blog hasábjain Trump sikere, a Brexit és legutóbb az október másodikai népszavazás kapcsán többször előkerült a modern képviseleti demokráciák problémáinak kérdésköre legyen szó akár a populizmus felemelkedéséről, akár a széles tömegek tájékozottsági szintjének és ezáltal döntéshozói képességének megkérdőjelezéséről, vagy éppen a modern médiakörnyezet demokráciára gyakorolt hatásáról. A hozzászólások közt nem is egyszer parázs és érdekfeszítő vita alakult ki ezen témák kapcsán, amelyeket a jövőben még több bejegyzés formájában igyekszünk majd kifejteni. Mielőtt azonban belekezdenénk a demokráciák sokak által szükségesnek tartott (?) megreformálásáról való elmélkedésbe, érdemes egy közelebbi pillantást vetni egy a demokrácia szellemiségét csorbító gyakorlatra, amelynek megváltoztatása a jelenlegi keretek semmilyen átalakítását nem igényelné... „Csupán” a bevett szokások és politikai gyakorlat formálását, ami talán a választási rendszer átírásánál is keményebb dió. A tervezett sorozat eme első posztja a pártfegyelem intézményéről szól!

A pártfegyelem lényege, hogy egy adott kérdésben az adott párt minden képviselője egyformán szavaz a párt érdekeit és az előzetes belső egyeztetéseket szem előtt tartva. Ez korántsem magyar sajátosság, Európa legtöbb országában jellemző, hogy az egyes pártok egységes módon szavaznak. Ezen a téren (is) igen különböző az Egyesült Államok Kongresszusának működése, ahol a különböző választói körzetek képviselői sokszor a pártállásuktól függetlenül formálnak véleményt a saját térségüket közvetlenül érintő kérdésekben. Ezt jól visszaadják az ismert amerikai politikai TV sorozatok is (Kártyavár, Az Elnök Emberei), amelyekben rendszeresen központi kérdés, hogy a vezetés miként tud elegendő saját javaslat melletti szavazatot összegereblyézni a Kongresszusban. Magyarországon – és a világ számos más demokráciájában - ez a probléma a tiszta többséggel rendelkező kormányok számára teljességgel ismeretlen. Adódik a kérdés: csorbul-e ezzel a demokrácia intézménye?

Első lépésben nézzük meg, hogy egy szavazó mit várhat el joggal képviselőitől. Magyarországon jelenleg 106 képviselőt közvetlen módon, területi alapon választanak, míg 93 további jelölt az országos listákról kerül a parlamentbe a pártlistákra leadott szavazatok és a töredékszavazatok eredményeként. A kettő között különbséget lehet tenni az elvárásokat illetően:

  1. Ideális esetben egy szavazó azért voksol egy adott listára, mert egyetért az adott párt szellemiségével, az általa képviselt értékrenddel és elvekkel, esetleg annak vezetőiben bízik meg valamiért a legjobban. Ebből adódóan ezektől az emberektől azt várhatja el, hogy ezt a bizonyos értékrendet következetesen képviseljék.
  2. Más a helyzet a területi alapon választott egyéni képviselőkkel. Az ő feladatuk elvileg az adott választókörzet, az adott országrész képviselete lenne. Ez nagy jelentőséggel bír, hiszen a legtöbb országban hatalmas különbségek vannak az egyes térségek között, így mások a problémák, mások a megoldásra váró ügyek, amelyeknek valakinek hangot kell adnia. Természetesen elviekben az egyéni képviselők is tükrözik a párt által képviselt értékrendet, de ennél hangsúlyosabban kellene megjelennie az adott térség reprezentálásának. Utóbbi lehet a szavazó jogos elvárása. Mennyire teljesül ez a gyakorlatban?

Vegyünk három fiktív választókörzetet a példa kedvéért:

  • A – kormánypárti képviselő, alföldi tanyavilág és falvak
  • B – ellenzéki képviselő, szintén alföldi tanyavilág és falvak, az A körzet szomszédja
  • C – kormánypárti képviselő, budai körzet

Aligha kell túlmagyarázni, hogy A és B több közös problémával küzd, és a két térségnek több közös ügye van mint A-nak és C-nek, a gyakorlatban azonban a pártfegyelemnek hála A és C képviselője együtt szavaz, míg az előző posztban is felemlegetett ellenkezés miatt B reprezentánsa többnyire ellentétes álláspontra helyezkedik. Ez a jelenség már önmagában véve is problémás, de egy még sötétebb kép tárul elénk, ha megnézzük miként módosíthatja egy szavazás végkimenetelét a pártfegyelem intézménye!

Az egyszerűség kedvéért vegyünk egy 100 főből álló országgyűlést, amelyben a kormánypárt kényelmes 2/3-os többségben van 69 mandátummal. A példában egy kalap alá vett ellenzék 31 képviselővel rendelkezik. Tegyük fel, hogy a választási körzetek igazságosan lettek kijelölve, és minden képviselő nagyságrendileg ugyanannyi embert képvisel. A parlament elé kerül egy javaslat, amelyet az ország lakosságának városokban élő része jobbára támogat, míg a kisebb települések lakói mereven elutasítanak. Tételezzük fel, hogy az ország meglehetősen megosztott politikai értelemben, az ellenzék hagyományosan a kisebb településeken erősebb. Ennek eredményeként az egyéni választókörzetek az alábbi véleményeken vannak:

  • 35 kormánypárti körzet a javaslat mellett (igen)
  • 34 kormánypárti körzet a javaslat ellen (nem)
  • 5 ellenzéki körzet a javaslat mellett (igen)
  • 26 ellenzéki körzet a javaslat ellen (nem)

Látható, hogy a körzetek 60 a 40 ellenében elutasítják a javaslatot. Vajon visszaköszön-e ez a szám a parlamenti voksolás eredményében?

A pártfegyelem gyakorlatának köszönhetően a pártok előbb kialakítják a saját álláspontjukat. Éljünk azzal az idealizálással, hogy ezt az álláspontot egy belső szavazás során alakítják ki, és nem felsőbb utasítás formájában írják azt elő... A kormánypártnál 35-34-re győz az igen, az ellenzéknél 26-5-re a nem. Ennek fényében kell gombot nyomnia a képviselőknek a végső szavazáskor. A végeredmény: 69 - 31 az igen javára... Ebben a példában a pártfegyelemnek hála egy a választókörzetek által 60%-ban elutasított javaslat 69%-os, kétharmados többséggel került elfogadásra pusztán egy köztes szavazásnak köszönhetően... Az egyes területek tényleges képviselete ennek eredményeként jelentős csorbát szenved, és ugyan nem ez az országok szétszakadásának fő oka, de mindez kétségkívül hozzájárul ahhoz, hogy egyes települések, megyék, komplett országrészek a lokális problémáikkal egyetemben elfelejtődnek. 

 

A 4 diagram – melyek közt a fejléc alatti sorra klikkelve lapozhatunk – a posztban leírt példát illusztrálja.

A fenti példa nyilvánvanlóan és szándékosan egyszerű, de a jelenséget azért jól illusztrálja. Természetesen ott vannak a listás képviselők is, az egyes körzetekben lehet megosztott a lakosság, és a valóságban bizony igen sokszor a pártszimpátia határozza meg a polgárok véleményét a tényleges kérdés helyett. Ezek a tényezők azonban másodlagosak, hiszen az állítás az, hogy a pártfegyelem még egy minden egyéb szempontból ideálisan működő demokratikus rendszerben is nagymértékben torzíthatja az eredményeket. A végső kérdés tehát: összeegyeztethető-e a pártfegyelem intézménye a demokrácia eszméjével?

Személyes véleményem, hogy legfeljebb nagyon nehezen. Ugyanakkor a fenti példa ellenére sem olyan könnyű egyértelműen állást foglalni. Íme néhány lehetséges válasz:

  • Igen, mert ez egy a képviselőválasztáshoz hasonló plusz lépcső csupán, lényegében nem különbözik attól.
  • Igen, mert nem okoz az egyéb említett tényezőknél nagyobb torzulást az eredményekben.
  • Igen, de csak akkor, ha minden képviselő listáról kerül be, és a szavazók nem az adott térség képviseletére adnak felhatalmazást.
  • Nem, mert sérül az egyes körzetek képviselete, és tulajdonképpen a területi képviselők választásának lényegét veszi el ez a gyakorlat.
  • Nem, mert a pártfegyelem tulajdonképpen annak beismerése, hogy a párt eszméi fontosabbak a különböző térségek képviseleténél.
  • És a sort még hosszasan lehet folytatni, emiatt a poszt egyfajta vitaindítónak tekinthető. 

Ha a fenti kérdéssel kapcsolatban sikerül is egy álláspontot kialakítanunk, rögvest lehet csavarni egyet a dolgon azzal, ha másként fogalmazzuk meg a problémát, és egy más nézőpontból – például egy feltörekvő új párt szimpatizánsaként - vizsgálódunk: elfogadható lenne-e számunkra, ha az általunk támogatott párt eliminálná a pártfegyelem intézményét, és képviselői teljesen szabadon voksolhatnának? Itt is több megközelítés lehetséges:

  • Igen, mert csak így lehet hiteles egy párt, és így biztosíthatja, hogy minden általa képviselt körzet hallathatja hangját.
  • Nem, mert ez megosztottságot sugall, és hosszabb távon aláássa a párt tekintélyét, sőt, egyenesen a hitelességét is a választók szemében.

Ti mit gondoltok? 

 

--------------------------------------------

Ne feledd, rajtad, a Te megosztásaidon, a Te elbeszéléseiden, a Te kommentjeiden is múlik, hogy mit tart fontosnak a társadalom, hogy miről beszélnek az emberek! Tegyél érte, hogy a „csendes többség” a „többséghez” méltó módon határozza meg a közbeszédet, és hogy ne essen a hangos kisebbség túszául! Terjeszd, amit fontosnak tartasz!

  --------------------------------------------
New Deal Blog a Facebookon
(Ha a kedves olvasó semmiképpen nem szeretne lemaradni a Facebook oldal frissítéseiről sem, akkor látogasson el az oldalra, és a fejlécben található „Tetszik” ikonon található kis nyíl segítségével megnyitható legördülő menüben kattintson az „Értesítéseket kérek” opcióra.)

Szólj hozzá

demokrácia