Teljesen érthető, ha valakit egyáltalán nem érdekel Donald Trump és a körülötte zajló események, mégis, arra kérnénk a kedves olvasókat, hogy ne csukják be egyből a megnyitott posztot! A 2016-os amerikai elnökválasztás már régen átfordult egy groteszk politikai szatírába, de éppen az éles kontrasztok, a kidomborított, egy irodalmi alkotás esetén még akár eltúlzottnak is minősíthető abszurditások, a szinte értelmezhetetlen karakterek miatt nagyon tanulságos követni az eseményeket, és velük kapcsolatban végiggondolni pár kérdést... Már csak azért is, mert többek között a magyar kormánypárt illetékesei is a helyszínen tanulmányozzák az eseményeket, ahogy azt megtudtuk a népszavazási kezdeményezés körül lezajlott „sajnálatos események” kapcsán. Van egy sanda gyanúnk, hogy Kubatov Gábor nem feltétlenül ugyanazokat a következtetéseket vonja le, vagy nem feltétlen ugyanazokat a kérdéseket teszi fel, amelyeket mi. Akárhogy is: noha Donald Trump tényleg egy lokális extremitás, maga a komplex jelenség, amelynek személye csak egy tünete, egyáltalán nem korlátozódik kizárólag az USA-ra.

Pénteken Chicagóban törölni kellett Trump egy fellépését, mert a szervezők nem tudták garantálni a megjelentek biztonságát a csarnokon belül. A megjelenő ellentüntetők összeverekedtek Trump szimpatizánsaival, a tüntetést a rendőrségnek kellett feloszlatnia. Ezt követően Kansasban paprika sprayt vetettek be a demonstrálók egy csoportjával szemben, Ohióban pedig egy Thomas Dimassimo nevű aktivista átjutva a biztonsági kordonon megpróbált a pódiumhoz férkőzni. Trump a Twitteren egy Youtube-on terjedő (!) hoax videó (!!) alapján kijelentette, hogy Dimassimónak ISIS-es kapcsolatai is vannak (!!!), már rég börtönben kéne ülnie... Itt az első pont, ahol meg kell állnunk, és fel kell tennünk immár századszor a kérdést: van-e értelme még tényekről és igazságról beszélni, vagy tényleg arra vagyunk kárhoztatva, hogy alternatív valóságok útvesztőiben bolyongjunk? Egy elnökjelölt tényként hivatkozott egy kamu videóra mindenféle ellenőrzés nélkül, és – minő véletlen – ismét kijátszotta a láthatólag univerzálisan használható ISIS kártyát, amely mindig, minden körülmények között működik, minden érvet üt. Ha abszurdnak és távolinak gondolnánk mindezt, akkor emlékezzünk vissza arra az esetre, amikor az MTV 2013-as egyiptomi felvételeket vett át a Youtube-ról, és állította be őket úgy, mint ha azok az önmagukban is borzasztó – úgy néz ki egyeseknek nem eléggé... - szilveszteri kölni események alkalmával készültek volna. 

Kanyarodjunk vissza Trumphoz, és hogy miként jutottunk el idáig. John Marshall cikke kiválóan foglalja össze az egyre inkább elfajuló események láncolatát. Kezdetben csak botrányos retorikai elemekkel operált a jelölt. Majd március elsején Louisville-ben Trump kidobatott pár, a korábbi megjegyzései hatására megjelenő afroamerikai tüntetőt a gyűléséről. Kivezetésük alkalmával többen rájuk támadtak, elkezdték lökdösni őket. Köztük volt egy 75 éves veterán is, aki később nyílt levélben kért elnézést. Ebben a levélben leírta, hogy az incidens alkalmával, mikor a tüntetők megérkeztek, a tülekedésben ő is földre került. Mindez akkor történt, amikor Trump a színpadra lépett és mindenki a színpad felé nyomult. Egészen addig úgy tűnt, hogy minden rendben van. Ezt követően Trump utasította követőit, hogy „dobják ki” a demonstrálókat. A levelet írót saját bevallása szerint magával ragadta a tömeg, a hangulat, és ő is aktívan részt vett az események alakításában, ami ahhoz vezetett, hogy fellökött egy fiatal nőt, amely tettét azóta nagyon bánja.

Miért érdekes ez a látszólag lényegtelen esemény? Mert számos tanulmány mutatta már meg, hogy egy felhergelt tömegben az ember hajlamos nagyon másként viselkedni, mint ha magában lenne. Könnyű azt mondani, hogy velünk soha nem történne meg ilyesmi, de ez egy olyan dolog, amellyel kapcsolatban addig lehetetlen érdemben állást foglalni, amíg valaki nem élt át hasonló helyzetet. És ezzel eljutunk egy másik fontos ponthoz: Trump folyamatosan szítja az indulatokat megszólalásai és ellenőrizhetetlen – hovatovább gyakran egyszerűen hamis – forrásokra támaszkodó tweetjei révén. Ebben a hangulatban szinte észrevétlenül váltak normálissá korábban elképzelhetetlen és elfogadhatatlan dolgok... (Gondoljuk végig ennek kapcsán kicsit a magyar politika színvonalának alakulását a 90-es évektől fogva az egykori TV vitákon át a Fradi Security-ig bezárólag...) A folyamat pedig öngerjesztő, hiszen akármelyik oldalról is legyen szó, léteznek olyan elemek, akiket „vonz a balhé”, nekik pedig immár egyszerűen ott a helyük a következő környékükön tartott Trump gyűlésen...

A normák fokozatos eltolódása egy roppant félelmetes jelenség, hiszen alattomosan, szinte fű alatt zajlik, mindig csak egy kicsivel tovább feszítve a nem elfogadott, de már megszokott határokat. Visszafelé pedig korántsem egyszerű az út, ezért igen veszélyes a folyamatosan félelmekre, ösztönös indulatokra és kiemelt ellenségképekre alapozó politizálás.

Térjünk vissza a chicagói eseményekhez, és vizsgáljuk meg egy kicsit a másik oldalt is, amely éppen Trump uszításai ellen tüntetve járult hozzá a káoszhoz. Van értelme tüntetni Trump vagy bármilyen más szélsőségesnek vélt elem rendezvényein? Személyes véleményem az, hogy nincs. A chicagói események a tüntetők szempontjából éppen szándékaikkal ellentétes hatást váltanak ki:

• Trump aligha veszít szavazatokat azért, mert nem mondhatta el századszor is az ugyanazon pár pontra épülő beszédét.

• A felmérések szerint teljesen mindegy, hogy milyen kontextusban kerül valaki képernyőre, a lényeg az, hogy foglalkoznak vele a hírekben. (Erről az igen aggasztó jelenségről külön cikkben lesz még szó.) Trump ezzel a botránnyal megint több órát kapott a nemzetközi hírcsatornákon ingyen és bérmentve.

• A rendbontás kapcsán ismét ráerősíthet arra az üzenetére, hogy „ők” veszélyben vannak, rengeteg gyűlölet tapasztalható irányukba. Nincsenek értékek, semmi nem szent, nincs rend. Anélkül, hogy párhuzamot vonnánk Trump és a náci Németország közt – sokan megteszik, pedig nyilvánvaló túlzás egy nagyságrendűként beállítani a két jelenséget –, fel kell hoznunk ezen a ponton az SA által előidézett rendbontásokat, amelyeket megbízóik aztán ürügyként használtak. Trump tüzét ezzel szemben éppen a vele szemben állók táplálják a hasonló esetekkel...

• A tüntetők elsősorban Trump rasszista, kirekesztő szólamai miatt háborodtak fel (az incidens alkalmával egyébiránt a jelenlévők egyeseket Afrikába, másokat Auschwitzba akartak küldeni). Ez ismét Donald kezére játszik, hiszen újból rámutathat arra, hogy a politikai korrektség zászlóvivői milyen veszélyesek: nem bírják elviselni ha valakinek más a véleménye, nem bírják elviselni, hogy valaki kimondja végre azt, amit a sok PC washingtoni politikus nem mer... 

A „politikai korrektség” az elmúlt években valóságos szitokszóvá nőtte ki magát. Ha valaki azt állítja magáról, hogy „Én nem vagyok politikailag korrekt, mint a többiek!”, az lassan már akkor is cool, ha az állítás, amivel kapcsolatban elhangzik a kijelentés egy ordas nagy hazugság... A legutóbbi vita alkalmával volt egy apróbb pengeváltás Rubio és Trump között a témában (itt tekinthető meg a videó, 1:26-tól indul az idézett rész), amelynek során Trump ismét ellőtte a szokásos rakétáját. Rubio így felelt: „Engem nem az érdekel, hogy politikailag korrekt legyek... az érdekel, hogy igazam legyen!” (angolul a correct szó miatt lényegesen frappánsabb a megszólalás). Ez is valami, amit érdemes kicsit jobban átgondolni. Kitalálunk jelszavakat – kommunista, nemzetellenes, „libsi”, náci, stb. –, amelyeket megfosztunk eredeti értelmüktől, valamiféle mesterséges jelentéssel ruházunk fel, majd válogatás nélkül bélyegzünk meg velük embereket és embercsoportokat. A címke pedig fontosabb lesz magánál az üzenetnél: fontosabb, hogy melyik fiókba tartozik az illető, aki mondta; a megszólalásra aggatható címke pedig lényegesebb annál, mint hogy maga az állítás akárcsak az igazság leghalványabb szikráját is tartalmazza...

Mindez azonban egy reakció. Egy reakció arra, hogy a politikai korrektség ténylegesen elharapódzott, és bizonyos témákról gyakorlatilag nem is lehet beszélni, amely nyilvánvalóan kontraproduktív, akadályozza az érdemi előrelépést, egyszersmind teret nyit olyanoknak, akik az „érinthetetlen” témákat meglovagolva egyedinek, vagánynak és meggyőzőnek tűnhetnek akár valós üzenet nélkül is. A kiváló Intelligence Squared US műsorára is tűzte a kérdést egy remek klasszikus vitában: a feleknek az „A liberálisok megfojtják az egyetemi kampuszokon az intellektuális sokszínűséget” állítás mellett és ellen kellett érvelniük. Elképesztően tanulságos és érdekes anyag született mindebből, amely podcast formájában is letölthető.

Ennek fényében feltehetjük a kérdést: érdemes-e, fontos-e tiltakozni Trump ellen, meg kell-e akadályozni, hogy megszólalhasson? Van-e értelme a chicagóihoz hasonló tüntetéseknek? Egyfelől lehet idézni Martin Niemöller klasszikus szavait a vállalhatatlan gondolatokkal szemben való felszólalás fontossága mellett érvelve:

„Mikor a nácik elvitték a kommunistákat, csendben maradtam, hisz nem voltam kommunista.

Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el, csendben maradtam, hisz nem voltam szakszervezeti tag.

Amikor a szocialistákat bezárták, csendben maradtam, hisz nem voltam szocialista.

Amikor a zsidókat bezárták, csendben maradtam, hisz nem voltam zsidó.

Amikorra engem vittek el, nem maradt senki, aki tiltakozhatott volna.”

Másfelől viszont - ahogy arra fentebb megpróbáltunk rámutatni - ennek aligha a legjobb módja a gyűlések megzavarása, amellyel éppen a kritizált személy üzenetét erősítik a tüntetők. A gyűlések, a támogatók, sőt, maga a szónok is csak egy tünet. Neki lehet esni a láz csillapításának is anélkül, hogy tudnánk róla, hogy mi okozza a betegséget, de mindez ritkán vezet eredményre. Hasonlóképpen: a jelenséget kell megérteni, és ahelyett, hogy a számunkra elfogadhatatlan üzenetekkel operáló személyeket támadnánk jelszavakat skandálva és ezzel őket a figyelem középpontjában tartva (mindegy, hogy melyik oldalról van szó), sokkal inkább azt kell elérni, hogy ne is legyen igény a mondandójukra... A legjobb szónok, a legjobb vezető sem ér semmit, ha gondolataira senki nem kíváncsi. Ez természetesen sokkal nehezebb feladat mint megzavarni egy gyűlést, több gondolkodást, nagyobb erőfeszítést igényel, tovább tart. Enélkül azonban ha esetleg sikerülne is félreállítani az adott személyt, lesz helyette más, aki reagál a már megjelent igényre, hasznot húz ugyanazokból a módszerekből, körülményekből. (Nem kell messzire menni: a konkrét példánál maradva Cruz gyakorlatilag egy finomított kiadású Trump, aki a kezdetektől fogva a milliomos kiesésére és az általa megszólított tömegek megöröklésére játszott.) Hosszú távon ez teszi igazán félelmetessé a Trump jelenséget.

A kérdés az, hogy van-e idő és mód a lejtőn való megállásra? Nem akkor vesszük-e csak észre az eszkalálódó folyamatokat, amikor már túl késő? Meg lehet-e fékezni az elszabadult erdőtűzként terjedő indulatokat? Amint arra John Marshall cikkében rámutat: ez az a fajta atmoszféra, amely előbb-utóbb halálos áldozatot is követelhet. Ha a chicagói káoszra és néhány rettenetes nézőtéri tragédiára vagy éppen a mekkai zarándoklatokon előforduló pánikokra gondolunk, akkor nem nehéz belátni, hogy a tömött csarnokban könnyen történhetett volna akár tragédia is....

Mindez persze csak egy személyes vélemény. Nem matematikáról van szó, nem lehet abszolút igazságokat kijelenteni. Mások lehet, hogy egészen másként látják akár az összes felvetett kérdést, akár csak néhányat azok közül. Arra bátorítanánk mindenkit, hogy fejtse ki saját álláspontját, hallgassuk meg a másikat, hátha tanulhatunk valamit egymástól még akkor is, ha alapvetően más a világnézetünk!

Fell kell-e hát lépni közvetlen módon a Trumphoz hasonló politikusok ellen, és ha igen, akkor hogyan? Vagy hogyan nem? És elősegíti-e a Trumphoz hasonló figurák előretörését az, hogy a politikai korrektség jegyében korlátok közé szorítjuk – vagy egyenesen elimináljuk – bizonyos témák megvitatását?

   --------------------------------------------
New Deal Blog a Facebookon
(Ha a kedves olvasó semmiképpen nem szeretne lemaradni a Facebook oldal frissítéseiről sem, akkor látogasson el az oldalra, és a fejlécben található „Tetszik” ikonon található kis nyíl segítségével megnyitható legördülő menüben kattintson az „Értesítéseket kérek” opcióra.)