2015. április 30-án az Egyesült Államok Kongresszusának tudományokért felelős bizottsága (House Science, Space and Technology Committee) döntött a NASA-nak a 2016-os költségvetési évre rendeltetett pénzekről, adta hírül az Aviation Week and Space Technology május 11-ei száma. A döntés értelmében a Föld megfigyelésére (Earth Obeservation Missions) fordítható keret 1,947 milliárd dollárról 1,45 milliárd dollárra csökken, amely még egy űrből is jól látható változás. A bizottság cinikusnak mondható érvelése szerint a NASA feladata az, hogy a távoli horizontok felé, kifelé tekintsen, és meghagyja a Föld vizsgálatát más szervezeteknek...

Ez a hír önmagában véve bizonyára kevés olvasó tekintetét ragadja meg, szinte már az unalmas adatközlés kategóriájába sorolható. Ha viszont megfelelő kontextusba helyezzük, akkor úgy világít rá egy nagyon is fontos problémára, ahogy egyetlen csepp indikátor megfesti a jelezni kívánt anyaggal teli lombik tartalmát. Jelen esetben a lombikban a politikai érdekek és az ideológiák tudománnyal való összefonódásának szembenállásának veszélyes elegye található.

A szóban forgó keret olyan küldetések finanszírozására szolgál, amelyek elsősorban a Földünk klímáját és a környezetet befolyásoló emberi tevékenységet hivatottak megfigyelni. Ezeknek köszönhetően tudjuk figyelemmel kísérni az északi sarkvidék jégtakarójának visszahúzódását, a grönlandi jégmezők olvadását, a Föld egészét körbefutó szelek változását, a csapadék mennyiségét, a légkörben megtalálható különböző anyagok eloszlását és áramlását és még megannyi más dolgot. Bolygónk éghajlata egy rendkívül komplex rendszer, amelynek működését még a mai napig nem értjük teljesen pontosan és ezek a megfigyelések elengedhetetlenek ismereteink bővítéséhez. Ezek az ismeretek pedig nem csak akadémikusok kíváncsiságának kielégítésére szolgálnak, hiszen mindnyájan profitálunk az éghajlati modellek és az időjárás-előrejelzések pontosságának javulásából (ha emlékeink engedik, érdemes összehasonlítani a mai és a 20 évvel ezelőtti időjárás-jelentések megbízhatóságát), továbbá általuk jobban megérthetjük – és jobban tervezhetnénk – az emberi tevékenység bolygóra gyakorolt hatásait is.

Ezzel pedig el is érkeztünk az igazi bökkenőhöz… A bizottság szavazatai – Magyarországról nézve cseppet sem meglepő módon – egyértelműen pártok szerint oszlottak meg: 19 republikánus jóváhagyással szemben állt 15 demokrata ellenzés.  A Republikánus Párt tagjai a kampánytámogatásokon keresztül igen szoros kapcsolatban állnak a klímaváltozás tagadásában gazdasági okokból erősen érdekelt cégcsoportokkal, így egyértelmű anyagi érdekük fűződik egy ilyen döntéshez. Ezen túlmenően azonban azt is érdemes látni – és erről lesz még szó a későbbiekben –, hogy a republikánus képviselők alighanem nagyon is jól látják, hogy mivel állnak szemben, és milyen következményekkel járna a klímaváltozással szemben történő hathatós fellépés. A szükséges társadalmi, gazdasági változások ugyanis alapvetően rengetnék meg a fennálló gazdasági rendszert és ezzel azokat a sokak által vallott értékeket is, amelyeket zászlójára tűzött ez a politikai közösség. Minderről részletesen lehet olvasni Naomi Klein „This Changes Everything” című könyvében, amely a kapitalizmus jelenlegi formája és a klímaváltozás közti kapcsolatot tárja fel. (Egy a szerzővel készült magyar nyelvű interjú itt olvasható.)

Némiképp ironikusnak mondható, hogy a Republikánus Párt ideológiájának része a „kisebb állam”, vagyis hogy a kormányzati szervek minél kevésbé szóljanak bele az emberek/cégek/vállalkozások életébe. Ehhez képest a bizottság tagjai egy olyan kérdésben hoznak súlyos következménnyel járó döntéseket, amellyel kapcsolatban – az ideológiát és az egyéb érdekeket félretéve – még a megfelelő szakmai hátterük sincs meg. Egy korábbi cikkünkben szó volt arról, hogy az egyes nemzetek politikai döntéshozói milyen végzettségekkel rendelkeznek. Érdemes rápillantani a tudományokkal foglalkozó bizottság tagjainak civil szakmáira:



A 40 tagból még a legnagyobb jóindulattal is mindössze 5 hozható kapcsolatba a műszaki- vagy természettudományokkal, ami egy szakmai kérdésekben döntő bizottság esetében valahol a megdöbbentő és az elégtelen között mozog.

Mondhatnánk, hogy a döntés jól példázza, hogy miért is kellene az államnak a háttérbe vonulnia és nem beleszólnia az élet olyan területeibe, mint például a kutatás. Paradox módon azonban ennek éppen az ellenkezőjét is elmondhatjuk. A Föld megfigyelésével foglalkozó űrszondák küldetéseit ugyanis piaci alapon aligha finanszírozná bármilyen magáncég. Épp ellenkezőleg: milliókat költenek kampányfinanszírozásra éppen a fentihez hasonló döntések előmozdítása végett. Emiatt az államnak fontos szerepe van abban, hogy biztosítsa az anyagi keretet az olyan kutatásokra, amelyek az emberiség javát szolgálják, de a magánbefektetőket nem vonzzák, lévén közvetlen anyagi haszonnal nem kecsegtetnek – hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy egy megfelelően előrejelzett áradásra vagy hurrikánra való felkészülés mennyi kárt képes megelőzni. Nem az államnak kellene tehát kivonulnia a kutatásból, hanem sokkal inkább a cégeknek az államból, és a gazdasági érdekcsoportoknak a politikából. A kettő közti különbség sajnos gyakran elmosódik, és ki ne lelkendezne – főleg a jelenlegi magyar viszonyok közt – a kisebb állami szerepvállalás puszta gondolatától…

--------------------------------------------
Források

Aviation Week and Space Technology /2015. május 11./
Bad Astronomy blog
Sciencemalcontetnt.wordpress.com

--------------------------------------------

New Deal Blog a Facebookon
(Ha a kedves olvasó semmiképpen nem szeretne lemaradni a Facebook oldal frissítéseiről sem, akkor látogasson el az oldalra, és a fejlécben található „Tetszik” ikonon található kis nyíl segítségével megnyitható legördülő menüben kattintson az „Értesítéseket kérek” opcióra.)