Ébredés után eltartott egy darabig, amíg egyáltalán eszembe jutott, hogy ma hajnalban várható valami fontos hír. Megkerestem a távirányítót, benyomtam az Euronews-t és megláttam a számokat az alul futó főcímek közt: 51-49. Elkerekedett szemmel kapcsoltam tovább a CNN-re, majd a BBC-re, és nem akartam elhinni, amit látok... Bevallom, eddig gyakorlatilag ignoráltam a politikai blöffből – és pillanatnyi szavazat maximálás céljából – kiírt Brexit népszavazást. Nem nagyon fordult meg a fejemben, hogy győzhet a távozást támogatók tábora. Óvatosságra inthettek volna a felmérések, de azok főleg ilyen sarkos kérdésekben igen félrevezetőek lehetnek, mert az egyes táborok változó lelkesedéssel vallják meg véleményüket. Ilyen előzmények fényében hidegzuhanyként ért az eredmény: a britek az EU-ból való kilépés mellett tették le voksukat...

A potenciális gazdasági következmények megvitatását meghagyom más oldalaknak, alighanem rengeteg írás születik majd a témában. Egyrészt azért, mert nincsenek meg az ehhez szükséges gazdasági ismereteim, másrészt mert rengeteg a homályos pont, gyakorlatilag senki nem tudja, hogy mi fog most pontosan történni, miként zajlik le a folyamat. A végeredmény ismeretében talán utólag is érdemes meghallgatni egy a kilépésről folytatott nyilvános vitát, amelynek során elhangzottak érdekes kérdések és a buszra festhető/tweetelhető jelmondatoknál komplexebb érvek pro és kontra egyaránt.

Apropó jelmondatok: ahogy az a vitában is elhangzik, a leghangzatosabb, legnagyobb hatást kiváltó, elsősorban a stílusában Trumpot idéző Boris Johnsonhoz köthető szlogenek egy része egész egyszerűen könnyen ellenőrizhető hazugság vagy simán csúsztatás volt. Mi sem jelzi ezt jobban, mint hogy a képmutatást egészen új szintre emelve a kilépés fő szószólója, Nigel Farage már ma reggel hibának nevezte, és visszakozott az egyik legerősebb kampányszlogennel kapcsolatban... 

WATCH: @Nigel_Farage tells @susannareid100 it was a 'mistake' for Leave to claim there'd be £350M a week for NHShttps://t.co/JNkl5k8IlK

— Good Morning Britain (@GMB) June 24, 2016

Ahogy azt John Oliver is mondta a Last Week Tonight vonatkozó epizódjában: borzasztó nehéz egy rövid, tömör üzenettel felvenni a versenyt, ha a magyarázat szükségszerűen komplexebb. Itt az egyik fél üzenete fizikailag nem volt tovább egyszerűsíthető: „Nem”, angolul: „No”, azaz kettő karakter...

Ezen a ponton felvetődik a kérdés, hogy miként lehet egyáltalán egy ilyen kérdésben népszavazást kiírni? Elvárható-e, hogy a nép megalapozott, racionális, az ország hosszú távú érdekeit szem előtt tartó döntést tudjon hozni? Egyáltalán lehetséges-e ez? Képzeljük el, hogy adott egy globális szinten is meghatározó cég, mondjuk a Shell, amelynél felvetődik – a példa kedvéért –, hogy fúzióra lép a Totallal. A Shell vezetősége kitalálja, hogy minden dolgozó szavazhat a lépésről a sofőröktől kezdve a könyvelőkön keresztül a mérnökökön át a CEO-ig, és az eredmény – ugyan nem kötelező erejű jogilag – fényében döntenek a cég jövőjét meghatározó lépésről. Alighanem többen gondolnák erről, hogy nonszensz, mint a Brexit szavazásról, pedig a Shell egy kamionjának sofőrje vagy az egyik tetszőleges olajmérnöke valószínűleg még mindig jobban informált a cég működéséről, mint az átlagos állampolgár az EU-n belüli és kívüli lét gazdasági vonatkozásairól, a kereskedelmi egyezményekről, vagy egyáltalán a kampány során elhangzott állítások valóságtartalmáról. Ilyen esetekben valóban demokratikusnak tekinthető-e egy népszavazás vagy inkább csak egy pókerjátszmának, amelynek során az egyes felek különböző blöffökkel operálnak? Itt ismét vissza kell utalnunk az exit kampány vezéralakjaira, akik ma reggel már nem is tűntek annyira diadalittasnak. Megnyilatkozásaikból – az Index összefoglalója itt olvasható - sokkal inkább úgy tűnik, hogy

A szavazás ugyan „csak” véleménynyilvánító volt, így jogilag nem kötelező érvényű, de Cameron előzetesen jelezte – mi mást is tehetett volna –, hogy az eredménnyel összhangban fog cselekedni, ezzel hitelességet adva az eljárásnak, egyszersmind tovább emelve a tétet, amelyről talán maga sem tudta igazán, hogy mekkora kockázatot vállal (a cikk szerkesztése közben már le is mondott). Nehéz elfogadni, hogy egy ilyen horderejű kérdésben elegendő a sima egyszerű pár százalékos többség, míg ehhez képest szinte lényegtelen törvények esetén sokszor 2/3-ra van szükség a parlamentáris demokráciákban...

A kék szín az EU-ban maradás mellett kiálló körzeteket jelöli. 

Tovább fűzve a gondolatot: mit mondhatunk utólag a Skócia függetlenségéről lefolytatott szavazásról? Amint az alábbi térképen látható, Skócia teljes egészében az EU mellett tette le voksát (százalékosan: 62-38). Mi lett volna a függetlenségről szóló népszavazás eredménye akkor, ha tudják: ezzel az EU-tól való függetlenségről is szavaznak implicite? Igen, tudhatták, hogy hátra van még a mai szavazás, de valahol mégis ott bujkál az érzés az emberben, hogy nem minden információ birtokában kellett fontos döntést hozniuk az embereknek, és ennek fényében noha demokratikus dolog egy urnához járulni, de igazából zsákbamacskát vásároltak a fülkében a kötelességtudó állampolgárok...

Itt persze csak azokról az állampolgárokról beszélhetünk, akik valóban az urna elé járultak, mert bizony ezt sokan nem teszik meg. Egy ismerősömön keresztül jutott el hozzám az alábbi idézet, amely egy angol bankártól származott:

Nyilvánvalóan csak félig lehet komolyan venni ezt a magánvéleményt, de érdemes rajta elgondolkodni egy kicsit, mert nem alaptalan. A felmérések már korábban rámutattak arra, hogy a kilépési hajlandóság gyakorlatilag arányosan nő az életkorral.

A YouGov felmérésének eredményei

Ez ismét felvet némi filozófiai kérdést egy „egy ember egy szavazat” alapú demokratikus eljárással kapcsolatban, hiszen az az időtartam, amit a döntés következményével együtt kell majd élni, éppen egyenesen arányosan csökken az életkorral mivel a parlamenti választásokkal ellentétben ez a döntés nem 4 évről szól...

Könnyű persze csúnya szóval „nyuggerdemokráciát” kiáltani, és az időseket hibáztatni, azt állítani, hogy megint ők döntenek el egy fontos kérdést. Ez azonban csak újabb éket verne az egyre dühödtebb társadalmak különböző rétegei közé. A valóság ugyanis sokkal árnyaltabb: nem csak azok döntik el a kérdést, akik elmennek szavazni, hanem azok is, akik nem mennek el... Ennek fényében - ha esetleg a véleményükkel nem is értünk esetleg együtt - a választásokon résztvevő idősek viselkedése példaértékű. Érdemes rápillantani ezen diagramra, amely azt mutatja, hogy az elmúlt hetekben miként alakult a választási hajlandóság a különböző korosztályokra lebontva (amint lesz adat a tényleges részvételről, a poszt frissítésre kerül, addig is érdemes böngészni az egyes választási körzetek eredményeinek különböző szempontok szerinti megoszlását a The Guardian grafikonjain):

Részvételi hajlandóság az ORB adatai nyomán (forrás: mishtalk.com)

A probléma nem Nagy-Britannia sajátja. Még februárban jelent meg egy cikk a The Atlantic hasábjain, amely a Bernie Sanders kampány sikerességét és a mozgalom lehetséges jövőjét elemezte. Amint arra a szerző rámutatott: noha néhány államban a 30 évnél fiatalabb szavazók 80%-a Bernie-t támogatta, és az úgynevezett Y-generáció rövidesen többségbe kerül a potenciális választók körében, mindez nem jelent semmit addig, amíg az egyes emberek ténylegesen el nem mennek szavazni. 1964 és 2012 között a fiatalok részvételi aránya a felére (!!) esett vissza. A 'baby boomer' generáció tagjai 30%-al nagyobb valószínűséggel jelennek meg a választásokon, mint saját gyermekeik...

Ennél is rosszabb a helyzet, ha nem az elnökválasztásról, hanem a kongresszusi képviselőkre való voksolásról, ne adj isten a lokális hivatalok betöltéséről van szó. Pedig az elnök önmagában hiába képvisel bizonyos eszméket, ha mellette a Kongresszus vagy a Szenátus ellentétes beállítottságú képviselőkkel telik meg. A 21. században érzésem szerint a demokratikus rendszerek hitelessége egyre erodálódik, és amint a fenti példák is mutatták, sokszor vakon szavazunk... Ennek ellenére nem várható el, hogy a nekünk tetsző eredmények úgy álljanak elő, hogy közben még azt a fél-egy órát sem vagyunk hajlandóak rászánni a véleménynyilvánításra, amely a szavazáshoz szükséges lenne. Aki ennyit nem tesz meg, annak semmi alapja nincs arra, hogy az eredmények láttán nekiessen idős honfitársainak...

A jelenség felvet még egy további kérdést: ha ekkora a választási hajlandóság, akkor vajon mekkora lehet az indíttatás arra, hogy valaki szerepet is vállaljon a közéletben? Teljesen érthető, ha valaki nem érez erre késztetést, ha valaki teljesen kiábrándult a politikából, viszont hova vezet mindez? Elégedetlen FB megosztásokhoz olyan döntések kapcsán, amelyek formálásában nem vagyunk hajlandóak még egy x behúzása erejéig sem szerepet vállalni? Mi a demokrácia jövője egy ilyen hazugságokkal, 140 karakteres üzenetekkel, rövid távú haszonszerzéssel és ezzel párosuló inaktivitással és elfordulással szegélyezett közegben?

Ha valamit megtanulhattunk az elmúlt mondjuk 3 évben, akkor az az, hogy már semmire nem mondhatjuk azt, hogy „ez biztosan nem történhet meg”.

I've repeatedly predicted Trump would lose & that Brexit would fail. Fortunately, i've also often predicted the end of western civilization.

— David Rothkopf (@djrothkopf) June 24, 2016

David Rothkopf a Foreign Policy CEO-ja, a globális problémákról vallott nézeteiről itt írtunk korábban. 

Nem tudom, és nem is akarom megjósolni, hogy hova vezethet mindez, hogy mi lehet a következő eldőlő dominó... De abban biztos vagyok, hogy a demokratikus intézmények egyik zászlóvivőjének tekintett Nagy-Britannia lakóinak döntése bizony sokakat arra ösztökél majd, hogy meglovagolják azokat a bizonyos hullámokat... Akkor is, ha utána éppen olyan ijedten állnak majd saját cselekedeteik esetleges következményei előtt, mint Nigal Farage a GMB stúdiójában...

@pzf AKA "Dutch Trump"

— (((Discord))) (@DlSCORD) June 24, 2016

--------------------------------------------

Ne feledd, rajtad, a Te megosztásaidon, a Te elbeszéléseiden, a Te kommentjeiden is múlik, hogy mit tart fontosnak a társadalom, hogy miről beszélnek az emberek! Tegyél érte, hogy a „csendes többség” a „többséghez” méltó módon határozza meg a közbeszédet, és hogy ne essen a hangos kisebbség túszául! Terjeszd, amit fontosnak tartasz!

  --------------------------------------------
New Deal Blog a Facebookon
(Ha a kedves olvasó semmiképpen nem szeretne lemaradni a Facebook oldal frissítéseiről sem, akkor látogasson el az oldalra, és a fejlécben található „Tetszik” ikonon található kis nyíl segítségével megnyitható legördülő menüben kattintson az „Értesítéseket kérek” opcióra.)