Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Európai Polgártársak, Tisztelt Európai Vezetők!

Nehéz időket élünk. Minden nap újabb próbatételeknek kell megfelelnünk, amelyek feszegetik nem csak teljesítőképességünk, de ha körbenézünk, akkor be kell ismernünk, hogy érthető módon türelmünk, tűrőképességünk határait is. Olyan az eddigi életünkben példa nélkül álló kihívással nézünk szembe, amely messze túlmutat nem csak Magyarországon, de Európa és a világ többi országán is, így a megoldás terhe sem nyomhatja csupán egyetlen nemzet vállait. Olyan kihívásról beszélünk, amelynek kapcsán komoly kérdéseket kell feltennünk – és lehetőségeink szerint megválaszolnunk – kultúránkkal, világnézetünkkel, társadalmunk alapelveivel, sőt, személyiségünkkel és legalapvetőbb értékeinkkel kapcsolatban is.

Ez teszi különösen nehézzé és embert próbálóvá a menekültkérdést! Nincsenek tisztán fekete és fehér válaszok, nem lehet egy könnyen érthető, idézhető, tweetelhető mondatban összefoglalni sem a problémát, sem a megoldás kapcsán felmerülő gondolatokat. Könnyű belátni – és nem gyengeség kimondani ezt –, hogy nem létezik tökéletesen jó megoldás. Nem is létezhet, hiszen sokszor ellentmondanak egymásnak a gazdasági megfontolások és lehetőségek, az egyes érintett országok érdekei, az emberiség globális érdekei és a politikai szempontok. Feloldhatatlan morális dilemmákkal kell szembenéznünk, aminek eredményeként akármilyen lépéseket is teszünk, saját magunkkal és legbelsőbb értékeinkkel kerülünk konfliktusba. Így végső soron nem csak az a kérdés, hogy miként kezeljük a kialakult szituációt, miként találunk megoldást a jelenlegi helyzetre, hanem az is, hogy utána miként nézhetünk a tükörbe, és mennyit tudunk megőrizni a tegnapig rendíthetetlennek hitt értékrendünkből, emberségünkből.

Nem könnyű megtalálni az egyensúlyt: ami szükséges, az nem feltétlenül örömteli; ami üdvözlendő, az nem szükségszerűen praktikus; ami morálisan kívánatos, az nem feltétlenül kivitelezhető… Mást mond az agy, a szív és a lelkiismeret… Következésképpen minden történés megosztóvá válik, képes indulatokat és ellenségeskedést generálni, amely amúgy is megosztott társadalmunkba még élesebb törésvonalakat rajzol pattanásig feszítve a hangulatot. Mindenki megtapasztalhatta ezt az elmúlt hetekben, hónapokban…

Itt az ideje, hogy felülemelkedjünk ezen a saját érdekünkben, országunk érdekében!

Hiábavaló azt boncolgatni, hogy kit terhel a felelősség a kialakult helyzetet illetően. Mindez nem old meg semmit: a megoldásra váró feladatok felelősök ide vagy oda, előttünk tornyosulnak itt és most! Haszontalan óránként kommentálni egy olyan helyzetet, amely valósággal percenként változik, és amely példátlanságából adódóan a kialakított álláspontok is folyamatosan alakulnak. A változó, egymásnak akár napokon belül ellentmondó nyilatkozatok – és a nyomukban 5 perc hírnévért generált rémhírek – csak feszültséget, bizonytalanságot és indulatokat gerjesztenek, egyszersmind erodálják az ország vezetőinek hitelességét és a belénk fektetett bizalmat.

Rooseveltnek a gazdasági válság idején a New Deal intézkedéseikor még megadatott, hogy kérésére a nemzet érdekeit szem előtt tartva a sajtó akár hetekig várt bizonyos információk publikálásával. Ma már nem ilyen időket élünk. Nincs múlt, nincs jövő, csak a most létezik: az azonnali reagálások, az instant nyilatkozatok korában élünk, amikor minden most történik! Bármely félmondat beláthatatlan következményekkel járó láncreakciót indíthat el, melynek kezelése és újbóli kommentálása aztán ismét jelentős erőforrásokat von el a tényleges probléma orvoslásától.

A kormánypárt emiatt ezennel ígéretet tesz arra, hogy az elkövetkezendő 2 hétben tartózkodni fog a menekültkérdéssel kapcsolatos bárminemű nyilatkozat tételétől. A rendkívüli helyzetre való tekintettel nyilatkozat-stoppot vezetünk be a megoldáshoz szükséges nyugodtabb légkör biztosítása céljából. Arra kérnénk az ellenzéki pártokat, hogy az ország érdekében csatlakozzanak ehhez a kezdeményezéshez, és használjuk ezt az időt arra, hogy szakértők bevonásával egy közösen elfogadott cselekvési tervet dolgozzunk ki, amely mellett aztán egységesen ki tudunk állni. Hasonló lépést javasolunk a többi európai pártnak is! Ebben a két hétben kezdeményezzük intenzív nemzetközi egyeztetések megindítását is, melyek csúcspontja egy lehetőség szerint két héten belül megtartott rendkívüli EU csúcs és egy azt követő ENSZ közgyűlés lehet. Az erről folyó egyeztetések már megkezdődtek.

A szóban forgó idő alatt tisztelettel kérjük a média együttműködését és megértését, továbbá azt, hogy a közélet szereplői tegyék félre az ország érdekében a pillanatnyi rövid távú politikai érdekeiket… Mindez nem szólhat pusztán a következő választásokról, az aktuális közvélemény-kutatás néhány százalékpontjáról… Olyan nehéz döntéseket kell együtt meghoznunk, amelyekről nem a következő választások, hanem az évtizedek múltán íródó történelemkönyvek mondanak majd ítéletet… Közös kötelességünk, hogy ehhez a történelmi felelősséghez méltó módon cselekedjünk!

Hajrá Magyarország! Hajrá Magyarok!