Száz év szorongás

„A magyar politika immáron száz éve akadályozza az ország felzárkózását. Szorongó, a túlélésükben bizonytalan rezsimek uralták az országot az elmúlt évszázadban, amelyek a következő rendszerváltástól való rettegésükben csak a saját uralmuk meghosszabbítására koncentráltak. Utóbbihoz viszont pénz kellett, nagyon sok pénz. A gazdaságilag szintet lépni nem tudó, az erőforrásokat a saját fenntartására pazarló, így egyre kiszolgáltatottabb rezsim lejárati idejét végül a külső finanszírozó helyzete határozta meg. Amikor pedig megbukott az aktuális rezsim, jött egy rákövetkező, amelyik ismét ezt az utat járta végig, a szorongástól az einstandon és a függésen át a biztos bukásig.
[...]
De miért ilyen destruktív a magyar politika? Mi az a közös pont a Horthy-, a Kádár-, a posztkommunista és a „nemzeti együttműködés″ rendszereiben, ami miatt mindegyik ellehetetlenítette a nyugati modell pilléreinek megerősödését? Mi vitte rá az összeset arra, hogy erőszakot tegyenek a tulajdonjogon? Hogy akár jobb meggyőződésük ellenére is az államon élősködőket hozzák helyzetbe? Hogy végül a közérdek követésének még a látszatát is elhagyják, és csak a saját hatalmuk meghosszabbítására koncentráljanak?
[…]
Ahogyan az ország távolodik a Nyugattól, úgy válik egyre fontosabbá, hogy az elit tagjai legalább a saját személyes felzárkózásukat megvalósítsák. Külföldi tanulmányok, nemzetközi szintű munkahelyek és alkotások, exportra termelő vagy szolgáltató vállalkozások: ezek az egyéni felzárkózás csatornái. Nem fogjuk velük megváltani Magyarországot, de minden egyes ilyen lépéssel elősegítjük, hogy legyenek olyanok, akik egyszer majd talán meg tudják válaszolni, mitől is lehetne egy új berendezkedés „magától értetődő” a magyar politikai közösség számára. Mert ha nem akarjuk, hogy a jövő rendszerváltói, 1990-es és 2010-es elődeikhez hasonlóan, a saját rövidtávú szempontjaik mentén alapítsák az új rezsimet, akkor válaszokra lesz szükség.

A siránkozás és átkozódás helyett példát kell mutatni és egy fényesebb jövőt álmodni. A mainál sokkal több példát arra, hogy itthonról is lehet nemzetközi szinten alkotni, és megálmodni, hogy mitől is lehetne, száz év után először, „magától értetődő” egy új rezsim.”