Azok számára, akik rendszeresen olvassák a blogot, bizonyára kevéssé meglepő, hogy „Az elnök emberei (The West Wing)” az egyik kedvenc sorozatom. A 6. évad vége felé van egy epizód, amelyben a váratlanul, különösebb előkészületek, ismertség és támogatók nélkül ringbe szálló elnökjelölt megpróbálja megragadni az utolsó szalmaszálat a New Hampshire-ban tartandó demokrata előválasztásokat megelőzően. A kampány vezetője ekkor áll elő az ötlettel: mivel csak egyetlen, mindössze 1 perces televíziós hirdetésre maradt pénzük, azt olyan különlegessé kell tenni, hogy utána mindenki erről beszéljen, és az összes híradó és elemző műsor ingyen és bérmentve ismételgesse naphosszat a hét fő témái közt…

Ez a rész járt a fejemben, amikor a hét elején ismét azzal szembesültem, hogy akármelyik híroldalra is látogatok el, az ISIS legutóbbi embertelen kivégzéséről készített videójáról szóló tudósítás ott szerepel a fő hírek között… Nem olvastam egyik bejegyzést sem, csak a sokat eláruló címre meredtem, és arra gondoltam: „Ez igen! Ingyen reklám/álláshirdetés a világ összes vezető hírekkel foglalkozó médiafelületén...”.

Eljutottunk arra a pontra, hogy nehéz eldönteni mi volt előbb: a tyúk, vagy a tojás?; a kereslet vagy a kínálat? Azért várunk még több vért és akciót, mert a médiából ez árad felénk, és egyre magasabbra kerül az ingerküszöbünk; vagy azért kínálnak a műsorszolgáltatók egyre brutálisabb tartalmakat – legyen szó akár hírekről (ajánlom a Nightcrawler című filmet…), akár fikcióról –, mert a nézők ezt igénylik? Az ISIS hidegvérű mészárosai nagyon is érzik ezt a trendet, és egy világbajnok szörfös magabiztosságával lovagolják meg az éter torz igényeket kielégíteni hivatott hullámait. Nem szégyellik kihasználni ezt az értékét vesztett rendszert, ezzel mintegy groteszk görbetükröt mutatnak arról, hogy miként is működik a „mi” világunk, miközben az „övéken” szörnyülködünk. Felmerül a kérdés, hogy vajon akkor is újabb és újabb válogatott kegyetlenségek kiötlésével foglalkoznának, ha nem az egész világ lenne a közönségük? Ahogy az egymást követő videók egyre emelik a tétet, egyre inkább hajlok afelé, hogy nem… Ha végre kollektíve ignorálnák ezeket a „híreket”, leválasztanánk őket a tudósításokról, és helyettük az események valóban releváns részére fókuszálnánk, akkor ugyan nem ölnének kevesebbet, nem változna az ideológiájuk, de értelmét vesztené ez a nagyszínpadra szánt szélesvásznú horror-show, hovatovább a média nem válna az ellenség lelkes propaganda eszközévé…

Így viszont tovább dübörög a gépezet: hullanak a fejek, elmúlnak ártatlan életek, gyűlnek a kattintások és a TV előtt az ég felé szálló döbbent és ijedt sóhajok… Legyen szó akár toborzásról, akár a pánik és a félelem gerjesztéséről, egy biztos: az üzenet célba ér, és mindez semmibe sem kerül az elégedetten hátradőlő hóhéroknak. Még akkor sem nyújthatnánk számukra kedvezőbb feltételeket vagy jobb szolgáltatást, ha törvénytisztelő állampolgárok módjára besétálhatnának bármely irodába fizetett hirdetéseket feladni és reklámidőt vásárolni. A hirdetéseket sokan átlapozzák, a reklámhely alatt az emberek felállnak a készülék elől, továbbot nyomnak, vagy csatornát váltanak. Nem úgy a fő hírek közben! Míg egy jótékonysági intézetnek, emberjogi szervezetnek, alapítványnak, UNICEF-nek meg kell küzdenie a blokkok közti drága percekért a hírcsatornákon, addig a gyilkosoknak ingyenes és osztatlan figyelem jár. Már-már ironikus, hogy a világ legveszélyesebb helyein, legmagárahagyatottabb konfliktus-zónáiban tevékenykedő MSF-re (Orvosok Határok Nélkül) is csak akkor vetült ideig-óráig a reflektorfény, amikor kórházukat borzalmas légicsapás érte Afganisztánban. Pedig egy olyan szervezetről van szó, amely nem csak segítséget nyújt, de a frontvonalból nem egyszer elsőként vagy egyenesen egyedüliként hívja fel a figyelmet egy-egy vészhelyzetre, humanitárius krízisre. Elég csak a tavalyi ebola járványra gondolni, vagy a Közép-afrikai Köztársaságot emésztő harcokra. A npokban készült egy riport a szervezet vezetőjével a kunduzi tragédia apropóján a BBC Hard Talk című műsorában, melyet érdemes meghallgatni (itt lehet megtenni).

Talán ha többször hallanánk az ehhez hasonló szervezetek önzetlen tevékenységéről, emberségéről, akkor valamivel pozitívabban, reményteljesebbnek látnánk az emberiség helyzetét a nehézségek közepette is. Ehelyett azonban kivégzések és vérengzések közvetítésével asszisztálunk a halál kufárjainak, és hagyjuk – mit hagyjuk, segítjük –, hogy ez a néhány ezres horda uralja gondolatainkat, félelmeinket, formálja elvárásainkat a vezetőinkkel kapcsolatban, és szépen lassan átalakítsa a világról alkotott képünket egy véres alternatív valóságot létrehozva, amelyben sokkal hatalmasabbnak és lényegesebbnek tűnhetnek, mint amilyenek valójában… Eközben pedig a világtól elzárva, szinte lopva, fű alatt történnek hasonló – ha nem súlyosabb – borzalmak Kongó dzsungeleiben, a Közép-afrikai Köztársaság sivatagában vagy éppen Észak-Korea munkatáboraiban. Ja, hogy onnan nem jön vérrel átitatott videó? Lehet tovább görgetni, nincs itt semmi látnivaló…

  --------------------------------------------
New Deal Blog a Facebookon
(Ha a kedves olvasó semmiképpen nem szeretne lemaradni a Facebook oldal frissítéseiről sem, akkor látogasson el az oldalra, és a fejlécben található „Tetszik” ikonon található kis nyíl segítségével megnyitható legördülő menüben kattintson az „Értesítéseket kérek” opcióra.)