Az életben sok dolog megítélése azon múlik, hogy milyen távlatokban, milyen skálán szemléljük őket. A világról alkotott képünket is nagyban formálhatja az, hogy egy régió, egy ország, egy nemzet, egy kontinens vagy akár az egész emberiség szintjén gondoljuk végig egy esemény vagy egy folyamat lehetséges következményeit. A spektrum mindkét szélső értéke gyakorta elveszik az információ-forgatagban: a bolygónkon való életet alapvetően átalakító változások sokszor rejtve maradnak a nagyközönség számára, mert lassan, folytonosan mennek végbe, így egyik napról a másikra látszólag semmi érdekes nem történik, csak akkor vesszük észre a forradalmi átalakulást, ha visszatekintünk évtizedek távlatából... Nem egy jól meghatározott derűs hétfői napon kötötték be mindenhova az internetet, és nem egy bizonyos délutánon csodálkozott rá az egész világ a hirtelen megnyíló, gőzgépeket üzemeltető gyárak tengerére.

Noha az igazán fontos változások globálisak, az életünket mégis lokálisan éljük. Lokális alatt pedig még csak nem is az országot vagy a nemzetet kell érteni, hanem azt a térséget, azt a közösséget, amellyel napi/heti szinten érintkezünk, amelyben időnk tetemes hányadát töltjük. A világ előmenetele szempontjából - sőt, az országéból is – lényegében tökéletesen lényegtelen, hogy valahol Magyarország egy eldugott falvában elmegy a villany hetente úgy 6-12 órára, de a helyiek életkörülményeit és közérzetét ez lényegesen jobban befolyásolja, mint mondjuk Xi Jinping nyilatkozata, Soros György befektetéseinek kamatai, vagy a legutóbbi brüsszeli tanácskozás... 

Egy ilyen, a lakosság elenyésző hányadát, az ország területének egy parányi szeletét érintő probléma nem kerül be a hírekbe, nem kelti fel a vezetők figyelmét, hiszen nem változtatja meg az egész nemzet hangulatát, és nem mozdítja meg a makrogazdasági mutatókat. Egy nem... de az egész a sok parányi rész együtteseként áll elő. (Morbid hasonlattal élve: elég ha pár sejt rákos a 37 trillió közül, amelyek az emberi szervezetet alkotják...) És a sok kis darab paradox módon ugyan egyenként mind észrevétlen marad, hiszen ezen problémák „figyelemfelkeltő potenciálja”, országos hírértéke nem adódik össze, de a hatásuk igen! 

Mindez arról jutott eszembe, hogy több év (!) után egy ilyen lokális sztori áttörte az eseményhorizontot, és ideig-óráig egy országos portál vezércikkévé tudot válni: 17 csongrád megyei település ivóvíz ellátásának válságos helyzetéről van szó. 

Adódik a kérdés: vajon hány hasonló – ha esetleg nem is ilyen nagyságrendű és ekkora anyagi vonzatú – történet maradhat rejtve? Hány olyan kisközség van az országban, amelyeknek nincs Lázár szintű érdekérvényesítő/figyelemfelhívó képessége? Hány ilyen nemzeti szinten az „apróság” kategóriába sorolható probléma mérgezi az ország 1-1 sejtjét – az adott esetben a szó legszorosabb értelmében?

A helyi média szerepe egy ideális világban borzasztó fontos lenne! Nem elvárható a jelenlegi körülmények között, hogy minden országos médiavállalkozás száz meg száz újságírót tartson arra a célra, hogy első kézből tudósítsanak az ország minden szegletéből. Az viszont – noha utópisztikus gondolat – elképzelhető lenne, hogy lokális szinten elvégzik ezt a feladatot a helyi média dolgozói, hogy utána az országos megjelenésű lapok, TV-k, rádiók, portálok ezen anyagokat szemlézve rábukkanhassanak a hasonló sztorikra (ahogy rábukkannak a külföldiekre is: Trump óta többet tudunk Kentucky szénbányászainak körülményeiről, mint mondjuk a borsodi falvakéról...). Ezzel szemben a tendencia éppen ellentétes: a hírek éppen az ellenkező irányba mozognak, és felülről, országos szintről határozzák meg, hogy mi kerüljön a helyi lap egy tetemes részébe...

Ahogy arról a TLDR médiapiacot áttekintő cikkében olvashattunk még májusban: 

A múlt héten pedig az Index számolt be ezen út következő mérföldkövéről: 

És mielőtt azt gondolnánk, hogy pusztán magyar, vagy kizárólag kormányokhoz köthető jelenségről van szó, érdemes rápillantani John Oliver pár héttel ezelőtt leadott szegmensére, amely azt mutatja be, hogy a helyi média felvásárlásán keresztül miként válik egyetlen politikai oldal szócsövévé (teljesen másodlagos a jelenség szempontjából, hogy éppen melyikébe!) az a felület, amely elvileg a demokrácia egyik alappillére kéne legyen... 

Hogyan beszélhetnénk felelős, biztos lábakon álló demokráciáról egy olyan helyzetben, amelyben még a saját környezetünkben zajló, a mindennapi életünket befolyásoló eseményekről sem jut el hozzánk elég információ? Hogyan beszélhetünk egységes nemzetről, közös célokért küzdő országról akkor, ha már a szomszéd megye problémái is olyan távolinak hatnak, mintha Csádról lenne szó? 

A reakció lehet persze az, hogy „de miért kéne engem érdekeljen mondjuk Veszprém megyében néhány Csongrád megyei falu helyzete?”. És ebből adódóan: „miért kéne egy országos portálnak ilyen témákkal foglalkoznia?”. Tegyük fel, hogy valaki az utóbbi felvetésre azt a választ adja, hogy: valóban nem kéne neki... De akkor rögvest adódik a kérdés: miért kell egy Zala megyében élő fogyasztónak az országos hírekben nap mint nap a budapesti metróról (rendben, itt még a szóban forgó összeggel lehet érvelni), a Red Bull Air Race zajáról (!!), Tarlós sajtótájékoztatójáról, budapesti útlezárásokról olvasnia? Az asszimmetria ordító, és ez ha nem is látványosan, de hozzájárul ahhoz, hogy az ország egyes részeiben élők úgy érezhetik: ők nem is egy országban élnek, nem is közösek az érdekeik... 

Visszatérve az első kérdésre: egy csongrádi falu helyzete nem változtatja meg a Veszprém mellett élők napjait. De a történet háttere, az oda vezető folyamatok megismerése, felderítése, reflektorfénybe állítása hozzájárulhat ahhoz, hogy ehhez hasonló ne történhessen meg máshol, máskor is. Az egész a részekből áll össze, ezért egy ideális világban szükség lenne az erős, alapos tényfeltáró munkát végző, kellő forrásokkal rendelkező, lokális problémákkal foglalkozó médiára.