A mai bejegyzés Gobbernek köszönhető, aki immár másodszor jelentkezik saját bejegyzéssel a blog hasábjain(az előző itt érhető el „Miért éppen a Nyugat?” címmel). Ismételten egy könyvet ajánl az olvasók figyelmébe.

 --------------------------------------------

A korábbi írásomhoz hasonlóan most is egy áttekintő, a történelmet nagy léptékben szemlélő műről lesz szó.

Fukuyama egy egyszerűnek tűnő kérdéssel indít: hogyan jutottunk el a mai Dániáig? A három legfőbb komponensről szól a könyv, amelyek Dániát a szerző szemében mintaállamá teszi mint modern liberális demokráciát. E három elem az állam, a joguralom valamint a felelős és felelősségre vonható kormányzás. A történelem folyamán (és a könyv felosztásában is) elsőként a jól működő állam jelenik meg. A jól működő állam legfőbb jellemzője hogy képes a feladatait hatékonyan ellátni (mint az adószedés vagy a lakosság védelme).

De hogyan és miért jött létre az állam, és mi volt a megelőző lépcsőfok? Az őskori állapotot Fukuyama a „kuzinok zsarnoksága" címszóval illeti: az egyén életének főbb aspektusait a rokonsági kapcsolatokon nyugvó törzs szabja meg. Ezek között is az államalapítás szempontjából a legfontosabb: védelmet nyújtani az erőszakkal szemben. Viszont a nagyobb népcsoportokat összefogó állam hatékonyabb védelmet képes nyújtani, ami a szerveződés legfontosabb tényezője lehetett. De mint tudjuk nem alakult ki mindenhol államszervezet a világon az ókorban. Erre a magyarázat nem más, minthogy fontos előfeltétel volt a magyarra kicsit nehezen átültethető circumscription, vagyis a jól körülhatárolt terület. Erre remek példa az ókori Egyiptom a Nílus völgyében, vagy Mezopotámia és Kína. Gyakorlatilag a magyar államalapítást is végül a körülhatároltság hozta el. Amióta az államok léteznek, folyamatos erőfeszítést igényel, hogy ne váljanak megint a rokoni kapcsolatok az elsődlegessé. Ezt a küzdelmet mutatja be a szerző Kína történelmén keresztül: hogyan váltották egymást a legista erős állam és az irányítást átvevő konfucionsta családi-törzsi kapcsolatok. A részletgazdag, de nem túl terjengős összefoglalás közelebb hoz minket a mai Kína megértéséhez is.

A fejezet második felében a szerző a kínai államépítés mellett más megoldásokat is bemutat. Indiában a vallási normák által meghatározott társadalmi rend a gyarmatosító európaiak megérkezéséig mindig erősebb volt, mint a birodalomépítők. A törzsiségből államiság irányába való elmozduláshoz a muszlim világban a mamelukok és az ottománok a katonai rabszolgaságot használták eszközként, és ez a tény mindkét birodalom hanyatlásában jelentős szerepet játszott.

A megálmodott Dánia-szerű mintaállam második oszlopa a jogállam vagy joguralom. A szerző definíciója szerint akkor beszélünk jogállamról, ha a már régebben létező törvények erősebbek a politikai hatalomnál, és új törvények csak a már létező törvényi keretek között hozhatók. Tehát a jogállam és az erős állam építése között mindig is feszültség van: a jogállam az első ellensúlya a politikai hatalomnak, mivel annak működését korlátok közé szorítja. A jogállamiság kialakulásának folyamatát, leginkább Anglián keresztül mutatja be. A törzsi szokásjogot és szociális értékeket háttérbe szorítja a kereszténység, mely maga is törvényalkotó: a vallási szabályok gyakorlatilag törvény erejűek voltak, gondoljunk például házasságra vagy örökösödésre. Az egyházi törvények gyakran megelőzték az államalapítást a germán törzsek között, tehát megelőzték az állami törvényeket is. Az erős és politikai hatalommal bíró katolikus egyház létrejöttének előfeltétele volt a gyenge európai politikai hatalom. A szerző részletesen elmagyarázza az invesztitúraharc fontosságát, miszerint egyrészt az egyháznak kiépült egy államszerű szervezete, kialakult a kánonjog, újra felfedezték a Corpus Iuris Civilist és megteremtették a világi és vallási elválasztásával a későbbi szekuláris állam alapját. A középkori Európában ezáltal minden uralkodó hozzászokott, hogy nem ők a törvények végső forrásai, nem gondolták, hogy a törvények fölött állnának. Ezzel szemben a fejezet második felében megismerhetjük a kínai törvénykezést, és kiderül, hogy a kínai császár ég által elrendelt uralkodásához hozzátartozott, hogy a törvények fölött állt.

A harmadik oszlop a felelősség és felelősségre vonhatóság (accountability). Ez annyit tesz, hogy vannak hivatalos eljárások, melyek segítségével a hatalmával visszaélő vagy inkompetens kormányzat leváltható. Tehát a felelősségre vonhatóságnak csak egyik, de fontos eleme a választások. A jogállamhoz hasonlóképp a felelősségre vonhatóság is az állam, a kormányzat hatalmát korlátozza. Jóval a választásokat megelőzően a felelősségre vonhatóság egyik fontos állomása volt, hogy a király hatalmát is korlátozzák a törvények. Európában a rendek (papság, fő- és kisnemesség, kereskedők és polgárok) sokkal nagyobb politikai és gazdasági hatalommal bírtak, jelentősen szervezettebben tudtak ellenállni az uralkodói hatalomkoncentrációnak, mint Kínában vagy az Oszmán Birodalomban. A rendek (főként a fő- és kisnemesek valamint a harmadik rend) és az uralkodó közti hatalmi egyensúlyból Fukuyama levezeti a különféle államformák létrejöttét. Erős abszolutizmoshoz vezetett, ha a rendek gyengék, rosszul szervezettek voltak, vagy egy részük az uralkodóhoz csatlakozva segített kizsákmányolni az állam többi részét (Oroszország). Gyenge abszolutizmus alakult ki, ha elég erős és jól szervezettek voltak a rendek, hogy ellenálljanak, de gyengébbek mint az uralkodó (Spanyolország és Franciaország). Felelős kormányok alakultak ki, ha az állam és a rendek ereje kiegyenlített volt, a rendek jelentős adómennyiséget fizettek, de csak abban az esetben, ha beleszólásuk volt a költségvetés alakításába (Anglia). Oligarchia alakul ki, ha az arisztokrácia az uralkodó hatalmát túlzottan limitálja, így a gyenge állam nem képes feladata ellátására. (Magyarország, Lengyelország). A magyar és angol példa összevetésében az eltérő kimenetel okai az angol társadalmi szolidaritás, nagyobb társadalmi mobilitás és szélesebb kisnemesi és szabad földbirtokos (yeoman) réteg, akik hozzászoktak az aktív (politikai) részvételhez a helyi bíróságokon és a közigazgatásban (ún. hundred-rendszerben). A városok és a polgárság szintén jelentősebb erőt képviseltek Angliában, mint Magyarországon. Tehát a rendek jelentősen erősebbek, szervezettebbek és egymással az uralkodóval szemben szolidaritást vállalók voltak, de a királyi hatalom is jelentősen erősebb volt. Tehát az egyaránt erős uralkodó és rendek hatalmi egyensúlyából jött létre az angol rendszer, míg magyar bárók oligarchiája foglyul ejtette az országot, és akadályozta annak további fejlődését.

Dánia példája bemutatja, hogy hogyan alakulhatott ki egy erős, jogállamot tisztelő, felelősségre vonható kormányzattal rendelkező ország teljesen más úton mint Anglia. A szerző mindig hangsúlyozza, hogy nincsenek univerzális megoldások csak megszívlelendő tapasztalatok. A dán és angol példát nem lehet pontról pontra lemásolni, véletlenek összjátéka során alakították ki a modern liberális demokráciájukat.

Nehéz a művet jól bemutatni, mert bár a fő gondolatmenetei egyszerűek, emlékezetesek, és jól követhetők, a kedvcsináló mégsem adja át a sok-sok apró információt, amit megtanulhatunk belőle. Különösen kiemelném, hogy bár mindig is történelem rajongó voltam, a könyv elolvasása rendkívül sokat hozzátett ismereteimhez az ókori és középkori keletről (Kína, India, mamelukok, oszmánok). Legyen szó akár a politikai és szociális viselkedésünk biológiai alapjairól, akár jelentős filozófusok (pl. Hobbes) munkájának bemutatásáról, vagy Thomas Malthus politikai gazdaságtanának magyarázatáról, egy pillanatra sem érezhető, hogy Fukuyama idegen terepen mozogna, mindig frappánsan, bár talán kicsit sok ismétléssel magyaráz. A könyv általam érzékelt egyetlen negatívuma épp az előbb említett mélysége és ebből adódó hossza: bár rendkívül érdekesnek találtam a témát, mégis csak másodszori nekifutásra sikerült végigolvasnom. Bátran ajánlom mindenkinek, akinek csak kicsit is felkeltette az érdeklődését. Az általam olvasott történelmi ismeretterjesztő könyvek között kimagasló helyet foglal el.

 --------------------------------------------

Ne feledd, rajtad, a Te megosztásaidon, a Te elbeszéléseiden, a Te kommentjeiden is múlik, hogy mit tart fontosnak a társadalom, hogy miről beszélnek az emberek! Tegyél érte, hogy a „csendes többség” a „többséghez” méltó módon határozza meg a közbeszédet, és hogy ne essen a hangos kisebbség túszául! Terjeszd, amit fontosnak tartasz!

  --------------------------------------------
New Deal Blog a Facebookon
(Ha a kedves olvasó semmiképpen nem szeretne lemaradni a Facebook oldal frissítéseiről sem, akkor látogasson el az oldalra, és a fejlécben található „Tetszik” ikonon található kis nyíl segítségével megnyitható legördülő menüben kattintson az „Értesítéseket kérek” opcióra.)