2015. máj 26.

A Föld sója

írta: _Maverick
A Föld sója

Tegnap egy ismerősöm ajánlására leültem megnézni a „Föld sója” című dokumentumfilmet, amely egy fotós, Sebastiao Salgado munkásságát mutatja be majd két órában. Már majdnem 24 óra telt el azóta, hogy elsötétült a kép, de a látottak azóta sem eresztették el rabságba eső gondolataimat.

tuareg.jpeg

Az ember azt gondolná, hogy az egyre brutálisabb, egyre megdöbbentőbb és sokkolóbb képsorokkal, videókkal operáló 21. századi média világában – legyen szó akár egy híradóról, akár a legújabb sorozatokról vagy mozifilmekről – már nagyon nehéz igazán letaglózni a nézőt. Arra pedig minden bizonnyal végképp kevesen gondolnának, hogy mindezt el lehet érni egy zömében állóképekkel operáló, az idő nagy részében fekete-fehér dokumentumfilm segítségével is! Salgado képei a néző lelkének mélyére hatolnak, a szívébe markolnak, és beleégnek a retináiba. Hiába hallottunk már korábban is az etiópiai éhezőkről, hiába szörnyedtünk el többször is az elmúlt két évtizedben a ruandai tömegmészárlás borzalmain, mégis döbbenetes látni az ezekről az embertelen eseményekről készült képeket. Mert ezek a képek nem pusztán a történésekről, hanem az azok részesévé váló emberekről szólnak.  

etiopia.jpeg

congo.jpeg


Napjainkban sokan és sokat beszélünk menekültekről, kitaszítottakról, üldözöttekről. De vajon akár csak felületesen is tisztában vagyunk-e azzal, amiről helyenként igazán markáns véleményt formálunk?Szinte akárhogyan forgatjuk a földgömböt, mindig a szemünk elé kerül egy tragédia: a Földközi-tenger hullámsírjai, a Közel-Keleten pusztító ISIS kegyetlenkedései, a Burmából menekülő rohingya népcsoport tragédiája, a bukott állam romjain tengődő szomáliai népesség hányattatásai… A folyamatos  híradások ellenére azonban az információink felületesek maradnak, vagy pontosabban fogalmazva: megmaradnak információnak. Puszta adatoknak, tényeknek. Nem csak fizikailag érezzük az eseményeket rendkívül távolinak, de kulturálisan és érzelmileg is. Nem tudom, hogy mindez egy védelmi mechanizmus megnyilvánulása-e, vagy pusztán az ingerküszöbünk határai tolódtak el elsősorban a médiának köszönhetően olyan mértékben, hogy szinte lepereg rólunk egy újabb ISIS kivégzés híre… Nem beszélve az olyan kevésbé ismert tényekről, mint például hogy a különböző kongói fegyveres összecsapásokban az elmúlt 2 évtizedben közel 5 millió ember veszítette életét, ezzel ez a konfliktus követelte a legtöbb áldozatot a II. Világháború óta.

628x471.jpg

the-salt-of-the-earth-1.jpg
Vannak, akik csukott szemmel, mások inkább csak csukott szívvel járják a világot, pontosabban hagyják, hogy az járja be a képernyőiket. Salgado fotói viszont összezsugorítják a kilométerek ezreit és lerombolják a mesterségesen emelt lelki falakat… Aligha tudhatjuk, hogy milyen lehet a kongói dzsungelben menekülni, vagy a Szahara peremvidékén élő csontvázként várni a halált, de valahogy mégis sokkal-sokkal közelebb kerülünk ezen állapotok átérzéséhez. Nem kis részben annak köszönhetően, hogy a film segítségével bepillantást nyerhetünk abba is, hogy miként változtatták meg, miként „ölték meg” kicsit ezek az élmények a főszereplőt... A film ugyanis elsősorban egy ember életéről és munkásságáról szól, azon keresztül tart elénk néha egy tükröt, néha pedig egy teleszkópot, mely ismeretlen világokba enged betekintést. Ennek csak egy – bár talán a legfontosabb - fejezete Afrika. Az alkotók nem siklottak át Salgado többi nagy fotóesszéi felett sem, melyek Latin-Amerika eldugott népcsoportjait, a föld munkásait vagy éppen a természet szépségét mutatják be. A látszólag eltérő témák a két óra során egy egységes egésszé állnak össze, melyet keretbe foglal Salgado szülőfarmjának és lelkének pusztulása és újjászületése. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a filmet, mert ezen két óra után legalább egy ideig más szemmel néz az ember a világra, és másként gondol a napi hírekre… Több lesz általa és talán egy hajszállal emberségesebb is.

the-salt-of-the-earth-2.jpg

-------------------

A filmet jelenleg is vetíti több magyar mozi. Részletes cikket írtak róla a Magyar Narancsban, és foglalkozott vele Friderikusz Sándor is az ATV műsorán. Az alábbi előadás keretében pedig maga Sebastiao Salgado beszél a saját maga által bejárt útról (magyar felirattal).

Szólj hozzá

film bevándorlás Afrika