„Failing to prepare is preparing to fail...”
-John Wooden-

Világunk folyamatosan és elképesztő sebességgel változik. Mindez igen nagy részben a technológiai fejlődésnek köszönhető, amely nem csak a média fogyasztási szokásainkat alakítja át, nem csak a mindennapi életben rendelkezésre álló eszköztárat bővíti, hanem gyökeresen változtatja meg a gazdaságot és a munkaerőpiacot is. Az oktatási rendszernek a mai fiatalokat erre a megváltozó világra kell felkészítenie, az ebben való boldoguláshoz kell felvérteznie a nebulókat. Mindehhez alapvetően meg kell változnia mind a tanterveknek, mind a követelményeknek, sajnos azonban az oktatási rendszerek tehetetlensége igen nagy, így ezek a változások világszerte igen lassan mennek végbe.

Erről a témáról sokat fogunk még beszélni, most csak egy kis szeletét szeretnénk megvilágítani a dolognak. Az oktatás szerkezeti átalakítása mellett ugyanis van még egy feladata a világ vezetőinek: meg kell győzniük arról az embereket – szülőket és diákokat egyaránt -, hogy ezekre a változásokra szükség van, hogy az elsőre talán feleslegesnek ható új követelmények bizony a jövőben nélkülözhetetlen tudáshoz való hozzájutást eredményeznek. Miként érhető mindez el? 

Banálisnak hathat a válasz: beszélni kell az új dolgokról! Beszélni kell róluk, népszerűvé, „menővé”, „trendivé” kell tenni őket. Be kell építeni őket a kultúrába, ugyanis ha valami a kultúra része – ahogy azt Neil deGrasse Tyson kiválóan megvilágította számos példán keresztül -, akkor már természetesnek vesszük, nem kell külön felhívni a figyelmet rá... Brazíliában természetes, hogy a gyerek focizik egy kicsit, ha pedig tehetséges, akkor ezt választja hivatásul is. Olaszországban senkinek nem tűnik fel, hogy mennyiféle tészta van egy boltban, mert mindig is így volt. A Szilícium-völgyben pedig senki nem lepődik meg azon, ha a gyermekek programozók akarnak lenni. Ez veszi őket körbe egész életük során. 

Ez a természetes közeg, ez a kultúra azonban nem egy természeti adottság, nem egy kőbevésett örök állandó. Ez egy olyan háttér a társadalom számára, mely nem csak magától változik az idők folyamán, hanem egyenesen formálható, alakítható is. Nem mindegy, hogy mit hallanak a fiatalok a közszereplők szájából, nem mindegy, hogy mit látnak a TV-ben, nem mindegy, hogy kiket láttat velük sikeresnek egy adott társadalom...

Aligha kell magyarázni, hogy a 21. században milyen szerepet tölt be az informatika, és milyen előnyös képesség, ha valaki konyít a programozáshoz – gondolhatnánk józan ésszel. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy mégsem lehet ilyen egyszerű a helyzet, mert ha az lenne, akkor bizonyára meredeken emelkedne az informatika és a hozzá kapcsolódó természettudományok súlya a tantervekben (nem pedig csökkenne...); folyamatosan mutatna be a híradó ehhez a témához köthető sikereket; a művészek nem büszkélkednének vele, hogy mennyire nem értették a matekot a középiskolában; a miniszterelnök pedig még lesütött szemmel, pironkodva sem vallaná be – nem hogy hangoztatná -, hogy nem ért a számítógéphez. Úgy néz ki tehát, hogy mégis magyarázatra szorul ez a szerep. 

Így érezték ezt a code.org alapítói is az óceán másik oldalán. Ezt a nonprofit szervezetet azzal a céllal hozták létre, hogy bővítsék azon diákoknak a körét, akik legalább a programozás alapfogalmaival megismerkednek tanulmányaik során. Mindehhez neves és igen sikeres támogatók egész sorát tudták megnyerni. Ezt láthatjuk az alábbi videón: 

Ugye senki nem lepődött meg azon, hogy viszontlátta Mark Zuckerberget vagy Bill Gatest a képsorokon? Annál váratlanabb volt Chrisnek, az NBA All-Star válogatott kosárlabdázójának, és Will.I.Am-nek, a Black Eyed Peas együttes tagjának szerepvállalása. Ez az a pont, ahol érezhetjük: a készítők tényleg a társadalom egészéhez kívánnak szólni, nem csak a Szilícium-völgy szubkultúrájához, vagy az elitiskolák diákjaihoz. Ez az, ahogy el lehet érni, hogy valami kulturális szinten, zsigerileg beépüljön a köztudatba! Will.I.Am egyenesen azzal zárja az összeállítást, hogy kijelenti:

„A kiváló programozók a ma rapsztárjai! Ennyi...”

Ha itt véget érne a történet, már akkor tanulságos lenne, pedig ez még csak a felvezetés volt a cikk igazi apropójához. Az elmúlt héten volt ugyanis az Informatika Oktatás Hete. Ennek keretén belül a code.org meghirdette a „Kódolás óráját” azzal a céllal, hogy a gyermekek legalább egy óra erejéig tegyenek egy kísérletet, és a honlapjukon elérhető anyagok segítségével próbálják ki, hogy milyen érzés megtanítani valamire az előttük lévő asztalon türelmesen üldögélő tanulékony masinát. A kezdeményezés a legfelső szintekig is eljutott. Barack Obama tavaly az alábbi videót tette közzé, amelyben arra biztatta a hallgatóságot, hogy „Ne csak vegyetek egy új videójátékot... csináljatok egyet! Ne csak letöltsétek az appokat, írjatok egyet!”.

„Nem csak a saját jövőtök szempontjából fontosak ezek a képességek, hanem az országunkéból is. Ha azt akarjuk, hogy Amerika továbbra is az élvonalba tartozzon, akkor szükségünk van arra, hogy a hozzátok hasonló fiatal amerikaiak mesterei legyenek ezeknek az eszközöknek és a technológiának, amely gyakorlatilag meg fog változtatni mindent.”

Obama idén ennél is tovább ment: a Fehér Házban fogadtak 20 gyermeket, akik ott vehettek részt az idei „Kódolás órája” programban... mindezt pedig az elnökkel együtt tehették, aki pár perc erejéig maga is klaviatúrát ragadott, és ezzel az első amerikai elnök lett, aki írt egy egyszerű kódot – legyen az bármilyen kezdetleges is. Mi ez, ha nem figyelemfelhívás és „népnevelés"?

Ne feledjük: Obama jogász, nem a technika, nem a matematika világából érkezett Washingtonba. Ennek ellenére megszólalásai rendszeresen kitérnek a tudomány és technika fontosságára, évértékelő beszédeiben nem egyszer áldozott már hosszú perceket az ezen területekhez kapcsolódó sikerek és kihívások felemlegetésére, és még arra is szánt időt, hogy a klímaváltozás hatásait bemutató egészen kiváló Years of Living Dangerously című dokumentumfilm sorozat utolsó epizódjában egy kötetlen interjú keretében nyomatékot adjon az egész mondanivalónak...

Hangsúlyozzuk: nem Obama személyiségét akarjuk kiemelni itt, és nem az USA-t szeretnénk mindenek felett álló példának állítani, melynek alapfokú oktatási rendszere rengeteg súlyos problémával küzd. A jelenséget, a módszert, a vezető által felvállalt felelősséget, és a jövőre való felkészítés fontosságának felismerését kell látni ebben a történetben. Azt, hogy mindnyájunk felelőssége a kultúra alakítása, de bizonyos embereknek erre nyilvánvalóan hatványozottan több lehetősége van. Ne feledjük, a jelen oktatása a jövőre készít... Ha pedig összehasonlítjuk a jelent azzal a világgal, és azokkal a lehetőségekkel, eszközökkel, amelyek 15 éve álltak rendelkezésre, akkor elképzelhetjük, hogy mennyivel lesz másabb minden 15 év múlva. Ha elbukunk az erre való felkészülésben, akkor nem a jövőre, hanem tulajdonképpen magára a bukásra készülünk... 

--------------------------------------------

Forrás

Wired: Obama Becomes First President to Write a Computer Program

Wired: Obama Says Everyone Should Learn How to Hack

--------------------------------------------

New Deal Blog a Facebookon
(Ha a kedves olvasó semmiképpen nem szeretne lemaradni a Facebook oldal frissítéseiről sem, akkor látogasson el az oldalra, és a fejlécben található „Tetszik” ikonon található kis nyíl segítségével megnyitható legördülő menüben kattintson az „Értesítéseket kérek” opcióra.)